Kutyasétáltató gondolatok

A városligeti események, ahol a zöld aktivisták egyszerűen azt szeretnék, hogy a lebontott épületek helyére zöld terület kerüljön, míg a beruházni akaró építészek, művészek, muzeológusok építkezni szeretnének, eszembe juttatta a mi Veresegyházunk.

Azon terület mellett mentünk el, amiről hajdan elhordatta a polgármester a termőföldet, mert hogy oda jön majd a Becton Dickinson (BD) fecskendőgyár. 9 éve már annak, hogy a területet visszakapta a természet, és évekig úgy nézett ki, mint itt a műholdképen látható volt, vagyis a zöld mező közt egy homokos terület. Ma sem kell itt még kaszálni, de műholdról már nem látszana. A sok esőzés miatt egész zöld már ez a rész is.

Ha békén hagyjuk, még 10 év, és már 1-2 cm-es humuszréteg is képződne. Kb kiszámítható, hogy mikorra lenne meg megint a 20 cm-es humusz ami még mindig kevés ahhoz, hogy fák tudjanak megtelepedni. De kit érdekelnek a 100 éves léptékek az emberen kívül? A természetet és az élővilágot nem izgatja.

A modernista emberi környezet gyártók és a posztmodernista zöld értékeket vallók csatája megy a Városligetben is. A zöldek egyre többen vannak, de még valószínűleg sok csatát el kell veszíteniük. Ráadásul ezek a posztmodern zöldek általában nem optimisták, éspedig azért, mert rendre találkoznak a színház meg múzeum építőkkel, nem beszélve a gyárak szerelmeseiről. És rendre meggyőződnek róla, hogy az ember rövidtávú gondolkodású lény.

A posztmodern zöldek egy nagyon kis része az embert eleve alkalmatlannak tartja arra, hogy ne zabálja fel a körülötte lévő természetet és ne tegye tönkre saját megélhetési alapját. Nem csupán esztétikailag tekintenek a világra zöldként, hanem van ez a negatív emberképük is.

Ahogy azonban a mező újjáéled, úgy az életet se tudjuk elpusztítani. Az a mélytengerekben, és mélyen a föld alatti baktériumokban megmarad. Így hát voltaképp a zöldek nem a fákért, meg a humuszért harcolnak – a filozófusaik ezt tudják, az aktivisták sejtik -, hanem az emberért. A természet ugyanis jól meg van ember nélkül, újjáalakul ember nélkül. Nincs szüksége ránk.

A zöldek tehát a ma humanistái, míg a múzeumépítők meg a zeneházépítők, meg a Várba költözni akarók az üzletemberek és a politikusok. Vajon ez a két teljesen eltérő értékrendszer tud-e szót érteni egymással, találhat-e kompromisszumos megoldást?