Az Egyház nem civil, de…

 

Az egyházakat nem a civilek kategóriájában szerepelteti a KSH, mégis sok mindenben hasonlítanak hozzánk. A legutóbbi katolikus egyházi megnyilvánulások különösképp kiválthatták a nem vallásosok szimpátiáját. Három ilyet említhetünk.

1. Az egyik Ferenc pápa megnyilvánulása a szegények védelméről versus az ellenük folytatott harcról, és a szegények kihasználásáról. Ugyan az olasz korrupció az apropója, de mindenki le tudja fordítani magyarra. Ld. pl. itt.

2. A másik még érdekesebb, Erdő Péter bíboros mérsékelt elutasítása az egyház szociális feladatellátásainak tovább erősítésében. (Ld. az előző hivatkozást.)

Utóbbi a tulajdonviszonyok és irányítási feladatok növelését jelentené. 1989-ben a katolikus egyház még befolyásának növelését látta a hasonló intézkedésekben, mára azonban világossá vált, hogy meghaladja az erejét. A papok és az apácák belekényszerülnek az adminisztratív igazgatási feladatokba és a tulajdonok kezelésébe, így épp arra nem marad idejük, ami miatt ezt a hivatást választották. Van egy egészséges arány, amit elbírnak, és mostanra látszik, hogy túlzásba vitték. Ezzel lehet magyarázni a bíboros állami alkotmányos feladatokra történő utalását.

Az állam, az egyházak és a civil szervezetek jótékonysági tevékenységei közösen birkóznak a nyomorúsággal. Nyilvánvaló egymással folytatott háborújuk legnagyobb kárvallottjai a szegények.

3. Beer Miklós váci püspök szentestei prédikációja is azt mutatja, hogy van remény – legalábbis ami a katolikusok jövőjét illeti. Erről Ld. itt.

+1 Sok civil, szakszervezeti és korporációs ágazat problémájával kerül közös nevezőre Erdő Péter azon kritikája is, hogy az új egyházi törvény előkészítésébe túl későn vonták be őket.