Zsolt Péter elemez – választási eredmények másként

 

Nem a vágyaimat írnám meg, és nem is változtatnék a párt-palettán. Vegyük ezeket konstansnak. Fogadjuk el a társadalmat is strukturáltnak, melyben kellenek, hogy legyenek paranoiásak és közönyösek, de ezen mégiscsak keverjünk valamicskét. A változtatás nem több, mint egy tartalmasabb szocializáción átesett közösség, olyan, amilyen irányba egyébként szükség szerint a mi kultúránk is tart.

Tegyük tehát fel, hogy a vitatkozás kultúráját ismerő, az érzelmeit kicsit jobban kordában tartani képes, intézményeiben szolgáltatóbb jellegű és szakmailag professzionálisabb alap az, amelyben ezek a pártok érvényesülni kívánnak. Tegyük fel, hogy az emberek egy icipicit számonkérőbbek.

Első kérdésünk, hogy Ön szerint ebben az esetben is kétharmados győzelmet arat a Fidesz? – A demokráciák iránt nem közömbös társadalom meglehetősen keményen bünteti, ha úgy érzi a hatalmon lévő fél a maga javára változtatja meg a játékszabályokat. A játék amúgy is akkor izgalmas, ha a hátrányban lévő nagyobb esélyt kap. (Ezt az elvet elvárjuk pl. az Eu-tól mindenféle felzárkóztatási alap címszó alatt.) S ez csak az egyik szempont, amiért a Fidesz kétharmad körüli győzelme teljesen indokolatlan.

Második kérdésünk, hogy Ön szerint egy demokratikus társadalomban a baloldali összefogás 26%-os eredménye reális? – Kezdjük ott, hogy Bajnai megpróbálta elhappolni a többi baloldali párt elől a szavazókat, mintegy elvárva, hogy a többi párt tőkéjét egy nagyobb cél érdekében átadják neki. Főként az LMP munkáját nullázta le azzal, hogy középről, a távolságtartó rétegeket is megkívánta. Ha a többiek elfogadták volna Bajnait, akkor egy amerikai orientációjú pártszövetség alakulhatott volna, de itt ilyesminek még csak az esélye se jelent meg. A Gyurcsánytól Bajnaiig vivő vonal nem is volt képes becsatornázni a Millát és más Fidesz-kritikus energiákat. A 25% véleményünk szerint teljesen reális.

Harmadik kérdésünk, hogy mit szól a Jobbik 20%-hoz? – S most hagyjuk, hogy Vona Gábor többet szeretett volna, sőt, hogy egy másik, kiegyensúlyozottabb választási rendszerben akár még több képviselőjük is lehetne, s hogy a párt tagjai szomorkodtak a végeredményben. A Jobbik áll a legtávolabb a demokratikus értékrendszertől. Se a Nyugatot nem akarja, se a versenyre épülő piacgazdaságot, se a szegénységgel nem kíván szolidaritást vállalni, és erős meggyőződése, hogy Tel Avivból irányítják Magyarországot. (A nyugati szélsőjobboldali pártoktól csak abban különbözik, hogy azok meg Izrael-barátok, és arab ellenesek.) Normális ezek után, hogy egy ilyen párt 20%-ot ér el? Egy pszichológus azt mondaná, hogy kb. minden ezredik ember szélsőséges, tehát a szavazásra hajlamosak egy ezrelékének szavazatát gyűjthetnék be.  A Jobbik semmivel sem jobb nyugati társainál, ezért kb 10% körüli állása volna reális. (Ha szabad ehhez személyes észrevételt tenni, 10% alattit.)

Negyedik kérdésünk, hogy mit szól az LMP 5%-hoz? A baloldali választási propaganda úgy szól, hogy aki Schifferre szavaz, az Orbánra szavaz, mert elveszi a baloldal győzelmi esélyeit. De hol voltak itt baloldali győzelmi esélyek? – Elképzelhető, hogy Schiffer azzal, hogy makacsul ragaszkodik az elveihez, egy másik kontextusban a politikai alkalmatlanság orvosi lova lenne. (Csak érdekességként, Churchill makacssága naggyá tette a németekkel szemben, de törpévé az indiaiakkal szemben. Pedig mindkét esetben ugyanolyan következetesen és makacsul kommunikált.) Ha az LMP helyet cserélne eredményeit tekintve a Jobbikkal, talán azzal már a nyugati társadalmi alapokat is idealizálnánk. (A zöld párt még a németeknél se szárnyal manapság.) De egy 10% fölötti arány a magyar helyzetben is dukálna.