Zsolt Péter elemez – A Jobbik naggyá tétele

A választások előtti kérdés, hogy a Jobbik megelőzi-e a baloldali összefogást. Immár tehát nem az a kérdés, hogy ki lesz a harmadik, hanem, hogy ki lesz a második erő. Hogy is jutottunk idáig?

Arról vitatkoznak a tudományban sokat, hogy a kampányok mennyit is számítanak a politikai preferenciák kiválasztásában. Néhány kutatás azt mutatja, a preferenciák már a kampányok előtt eldőlnek (az első napirend megállapító hatás kutatások  ezt az eredményt hozták), de a közvélekedés az, hogy a kampányok a bizonytalankodókat nagyon is motiválhatják.

Elég nehezen tudnánk indokolni azonban, hogy a „nem érdemelnek több esélyt” plakát miért is motiválna bármire. Álláspontunk szerint ugyanis a kormányoldalnak rossz az a kampánystratégiája, mivel a kihívójával szemben akar haragot gerjeszteni. A kihívóról azt érdemes kommunikálni, hogy alkalmatlanok volnának a kormányzásra. Haragot gerjeszteni épp a hatalmon lévőkkel szemben hatásos.

De térjünk vissza a Jobbik naggyá tételéhez. A fenti EU-kampányra készült SZDSZ-es plakát voltaképp nem csinált mást, mint felületeit egy ismeretlen párt reklámozására szánta. A logika úgy működik, hogy az ellenségem ellensége a barátom. Tehát bárki, akinek csöppnyi fenntartása volt az SZDSZ-el, ha ezt a plakátot látta, kíváncsi lett a Jobbikra. Nem feltétlenül azért, mert szerette volna, ha bőrfejűek döntenek, de azért, mert kíváncsi lett, ki ellen kampányolnak oly vehemensen a liberálisok.

A Jobbikot a Tilos-ügy előtt – melyet ők kezdeményeztek – kevesen ismerték, de a FIDESZ beemelte, és felkarolta a Tilos Rádió egy botrányos esetét, melyben a Jobbik tett feljelentést. (A Barnagó nevű Tilos rádiós a „ki kéne irtani a keresztényeket” mondatával hívta fel magára a figyelmet karácsony este, mely rádiót küldetéstudatból alig hallgatott ekkor más egy jobbikos megfigyelőn kívül.)

Miután az új párt ismertsége így létrejött, megint egy új hibás stratégiát dogoztak ki a baloldali véleményvezérek. A „szorítsuk ki őket a nyilvánosságból”-t. De a jobboldal se talált ki sokkal szerencsésebb forgatókönyvet, a konzervatívok ugyanis a „szedjük ki a szelet a vitorlájukból” elképzeléssel operált. Egyetlen dolog nem jutott senki eszébe, nevezetesen, hogy szembesítsék a pártot önmagával, azzal például, hogy nem is akarnak demokratikus országot.

Így vált valóra, hogy a Jobbik szegmentált kommunikációt űzhet a mai napig. Tereken gyerekeknek lufit oszt, másutt meg uszít. Szegmentált kommunikációja nem működhetne, ha ismernénk őket, ha egységes arculatot volnának kénytelen mutatni egy demokratikus nyilvánosságban.

 

Tilos-ügy http://nol.hu/archivum/archiv-150143-129755 http://index.hu/belfold/barango0115/

„Fegyveres konfliktus lesz, nem vagyunk demokraták” http://www.atv.hu/belfold/20120128_vona_gabor_szerint_a_jobbik_nem_demokrata