Zsolt Péter elemez – Farkasmajom

 

A farkasmajom voltaképp nem más, mint az ember. (Vagyis nem vámpirok, vérfarkasok, batmanek stb. vagyunk, hanem farkasmajmok.) A tudomány is úgy tekint az emberré válás kísérletére, mint a rulettasztalon történő kezdetben igen csak kétséges vállalkozásra, amit „vadászó majomnak” neveznek.

Voltaképp mi is erről beszélünk, a farkasmajom és a vadászó majom ugyanazt jelenti, előbbi mégis kicsit markánsabb, kevésbé hagyja elcsúszni a gondolkodást. Mert a tudományos viták voltaképp két ágra szakadtak. Már ami az emberré válás titkának boncolgatását illeti. Abban egyetértés van, hogy a beszéd, és a magasabb rendű kategóriák kialakulása (elsődleges, és másodlagos reprezentációk) az emberre jellemző igen komplex társadalmi felépítések feltétele.

Tehát a beszéd. ÉS hogy miképp született meg a beszéd a vadászó majomságból? Nos, a vadászó majom, mint a kifejezés is mutatja, azt a vállalkozást jelenti, hogy növényevőkből egy faj, amelyik voltaképp testfelépítését és közösségszervezési képességeit a fán való gyümölcsmajszolásra fejlesztette ki, egyszer csak arra gondolt, hogy megpróbál húst is szerezni a síkságon. Egy olyan területen, ahol egyébként teljes mértékben hátrányos helyzetben van a négylábú ragadozókhoz képest. Lassabb, nincsenek természet adta hatékony fegyverei stb. De mint a mellékelt példa, azaz a kedves olvasó és az én jelenlétem is mutatja, őseinknek bejött. (A képen látható farkasember sose létezett, a majomnak nem lettek agyarai, csak belső természete vált farkassá.)

Majmokként át kellett vennünk számos olyan tulajdonságot, ami a farkasoké. Az odúba való visszajárást (majmok folyamatosan vándorolnak), a lakókörnyezet tisztántartását (farkasok, kutyák szobatiszták, majmok hiába okosabbak, nem lehet megtanítani őket erre.) Ami a legfontosabb, át kellett venni a négylábú ragadozó emlősöktől a csapatban történő együttműködést, másként aligha ment volna a vadászat.

A beszéd magyarázatának egyik variánsa, hogy a vadászatok megtervezéséhez volt szükség rá. A kritikusok azt mondják, hogy ugyan minek, hiszen a ragadozók is pár jellel elboldogulnak. Ők elfelejtik, hogy a fizikai hátrányunkat csak úgy lehetett kompenzálni, hogy jobb terveket szövünk. A beszéd magyarázatának másik útja a szociális tevékenység. Egy vadászatot elmutogatni utólag a tűz körül beszéd nélkül is lehet, hangutánzó szavakkal, mímelve, de aztán mindenki számára érthető szavakkal még jobban. A mímelés szórakoztatásként indult, a szórakoztatás közösségi státuszokat biztosított. (Ma is ha kiállunk egy közösség elé, hogy szórakoztassunk, hát bizony kockázatot vállalunk. Meg is lehet dicsőülni, de le is lehet égni.)

A szexuális evolúció paradigmáján állók még tovább mennek ezen a szórakoztató vonalon. Ők azt vallják, hogy a beszéd kialakulásának titka a nők preferenciaválasztása. Egyes nőstények az erőt választották, ebből lettek a gorillák, mások a kedves és szexuális ötletekben kifogyhatatlan hímeket – belőlük lettek a bonomók. Megint mások az intelligenciát, a szórakoztatni tudókat – ebből lett az ember. A nők hallgatnak, a férfiak beszélnek, mert a nők így szűrik ki ki kell nekik. (A női hallgatás tehát csak az udvarlás fázisára vonatkozik, és nem az együtt élésre 🙂 )

Az egyik elmélet szerint tehát a vadászó majom azért vált sikeressé, mert férfias stratégiaalkotó képességeit fejlesztette a beszéd segítségével, a másik szerint egy nők által választott preferencia véletlenje a magyarázat.

Ha viszont farkasmajomként tekintünk az emberre, akkor ez a két szempont nem egymás kizárója, hanem kiegészítője. A majom mint erős érzelmekkel rendelkező szociális lény játék és közösség nélkül elpusztulna. A farkas képes a magányosságra, de közösségben egyik pillanatról a másikra kaszárnyát szervez a kuplerájból. Olyan normakövető hajlandósággal rendelkezik, hogy amíg az alfa hím és a kicsinyei jól nem laknak, nem is eszik, inkább elpusztul. Elvileg a falka együttesen széttéphetné az alfa hímet, és szétoszthatná a zsákmányt, de nem ezt teszi.  Így aztán mihelyst jobb idők jönnek, újra fel tud duzzadni az állomány, de a legjobb gének maradnak életben. A csapat támogatja a vezért.

Ha egy éhes majmot beengedünk egy bevásárló csarnokba, mondhatjuk neki, de minek, hogy nem nyúlhat a banánhoz, amíg azt ki nem fizette. Az ember már képes éhen halni normakövetés miatt, de egy kutya is ellen tud állni a kísértésnek. Egy majomnak, ha van 10 banánja, míg a szomszéd ketrecben társának egy sincs, megteszi, hogy egyet átad. Áldott jó szíve van, nem is ez az érdekes, hanem, hogy a másik majom nem kezd lázadozni, hogy ez így igazságtalan. Az embereknél viszont a visszautasítás megtörténik, egyet inkább el se fogadunk, sértőnek tartjuk, és azon morfondírozunk, hogy fogjuk majd visszabüntetni a másikat. Az előre gondolkodás már farkas tulajdonság, amiképp talán a közösségen belüli kölcsönösség is – legalábbis, amíg nincs erőforráshiányos helyzet.

A beszéd kialakulásában egyformán ott lehetett a majom és a farkas természetünk. A tervezés, a stratégia alkotás, és a szórakoztatás.

Nem furcsa tehát, hogy a tudományban az emberi természetről, a beszéd kialakulásáról vitatkozva ezt még nem fedezték fel, miközben az emésztő rendszerünkkel kapcsolatban senki sem vitatja, hogy félig növény, félig húsevők vagyunk? (Ld. fogazat, bélcsatorna hosszúság stb.)