Ukrán válság magyar hatásai

Tálas Péter azt jósolta, hogy az oroszok nem fognak katonailag beavatkozni, mert van módjuk megnyerni egész Ukrajnát, de ha katonai akcióba bonyolódnak, akkor a felét elveszítik. (Az ukránok ellenségesek lesznek velük, no meg a nyugati világ is.) Ez a jóslat, bár racionális, nem jött be.

A másik jóslata, hogy nekünk magyaroknak nincs más lehetőségünk, mint az Eu-normákhoz csatlakozni, és szintén szúrósan szemlélni az orosz tevékenységet. Ez a tippje viszont bejött, noha erős bizonytalanság uralkodott mindaddig, míg a kormány, s aztán a miniszterelnök meg nem nyilvánult.

Tegyük hozzá a kárpátaljai magyarok – mint minden határon kívüli magyar – „túszhelyzetben” is vannak, tehát már csak az értük való aggódás okán sem éljenezhetjük az orosz beavatkozást. Ők egész biztos ukrán kormányzat alatt kell éljenek.

Bár úgy tűnik a politikai elitünk komoly kísérletet tett a „keleti nyitásra”, a történelem ezúttal Nyugatra lök minket. Ha szerencsénk van még Paks bővítését is megússzuk.

Ez elég könnyen mehetne, elég volna társadalmi vitára bocsátani a kérdést, mert az ellenérvek minden témában legyőznék a támogató szempontokat, erre hivatkozva pedig ki lehetne vonulni a háttér-megállapodásokból is. Vagy mondhatnánk egyszerűen azt is, hogy Oroszország veszélyes partner. Van erre a megoldásra is példa, ld. a temelini bővítés leállítását.