Helytörténet túristáknak
További képeket és beszámolót a veresegyházi feltárásról ld. itt.
Információink
A veresegyházi római katolikus templom alatt talált koporsók a városvezetés számára azt az ötletet adták, hogy 1. legyen a templom turisták számára egy vonzó célpont, helytörténeti látványosság, 2. épüljön egy új katolikus templom, amelybe elférhetnek a megnövekedett létszámú hívek.
ad. 1. Turistacsalogatónak két XVIII. századi koporsó alighanem kevés, tehát ezen a projekten érdemes még gondolkodni, ötleteket gyűjteni, mitől is válna kihasználttá a templom.
A Westmnister Abbey-ben pl. rengeteg kiállított koporsó van, lenyűgözőbbnél-lenyűgözőbb régészeti emlékbe, és turistákat kiszolgáló látványosságba ütközik az ember. Kis részekre van feldarabolva a templom, az egyik részben koronázni szoktak, a másikban a lovagok zászlói lobognak és minden ülés címeres, a harmadikban a leghíresebb írók vannak eltemetve stb. Mindennek ellenére a templom működő, óránként meg is kell állni, és csöndben lehet csak elmélkedni, s egy óra alatt mindent végig sem tud járni benne az ember.
Lehet, hogy csak mi értettük félre a veresegyházi elképzeléseket, de ha a templom pusztán turistacélpont működés nélkül – két koporsóval! – az nem túl szerencsés megoldás.
ad 2. Az új templom építési elképzelése a katolikusok számára alighanem vonzó projekt. Hogy kik, és miből, erre talán augusztus 26-án választ is kaphatunk. (Ekkorra kapott egyesületünk is meghívást az egyeztető tárgyalásra.)
Voltaképp mind a két dolog, a régészeti lelet és az új templom építése is a fejlődés, a gazdagodás, és a kívánatos haladást példázza.
Néhány észrevétel politikai szempontból
Ha megpróbálunk Pásztor Béla fejével gondolkodni, akkor a következő okoskodási lehetőség adódik. A reformátusoknak megépült az iskolájuk, melyet a város is támogatott. Már ez a megoldás is azért született, mert a város önmaga nem volt elég erős ahhoz, hogy még egy saját iskolát építsen, ha egy felekezetet támogat, ezt a feladatot is könnyebben kipipálhatta.
Ha viszont már elkezdett kicsit kényszerből is ilyen megoldást keresni (89 előtti tanácselnöki időszakban ezt még aligha tartotta volna kívánatosnak), akkor nem engedheti meg magának, hogy az egyébként katolikus többségű városban ne nyújtson valamit a katolikusoknak is.
A katolikus hívőknek egy nagyobb templom a megnagyobbodott város miatt nem ártana, ám ki és miből építse fel ezt a templomot? Legjobb nyilván az volna, ha a katolikusok maguk, valamint a kormány támogatna egy ilyen beruházást. A főépítész tervezné, a város arculata tovább javulna stb.Valamennyivel talán a város maga is be tud szállni, persze csak lehetőségeihez mérten, amik egyre szűkösebbek. Még a nagyobb kölcsönfelvételeket is a kormány szabja meg. Rossz időket élünk…
Bevágódni a kormánynál legjobban egy templomépítéssel lehet, templomra pedig égetően szükség van, ha amúgy nincsen, például egy régészeti lelet miatt. Vagyis mindenki jól jár, a régészek, mert felértékelik és központba állítják leleteiket és így munkát is kapnak. A város, mert kilobbizhatók állami pénzek a templomépítés támogatására. (A térségnek amúgy is kereszténydemokrata a parlamenti képviselője.) Jól járnak a hívek, s nem utolsó sorban Pásztor Béla is, aki így megint fel tud mutatni valamilyen kézzel fogható eredményt, ami nélkül egyetlen városvezető sem lehet sikeres.
A sztori egy nem közép-kelet-európai variációban
Nincs a fentiekkel semmi probléma, de gondoljuk végig ugyanezt a helyzetet egy olyan nézőpontból, ahol kevesebb politikai ügyességre van szükség. Van egy kisvárosnak egy temploma, amit a hívek kinőttek, és találnak a padlózata alatt két koporsót.
A templom a renoválás és a feltárás után tovább működik, a két koporsó bekerül a turistakalauzokba és bármikor megtekinthető. Valószínűleg ingyenesen. A hívek maguk dobják össze a pénzt új templomuk megépítésére, a plébános maga gyűjt, és fordul az anyaegyházához és a hívekhez. A városvezetés pedig segít az engedélyeztetési eljárásokban támogató jogi szakértelemmel és hely biztosítással.
Az új templom szalagját nem a polgármester vágja át, mert semmi köze hozzá, a régészeti lelet megtekintésében pedig épp olyan vendég, mint bárki más, az ugyanis egyházi tulajdonú.
A város pénzügyileg nincs kiszolgáltatva a kormányzatnak, az egyházi és világi elkülönülés pedig az anyagiak terén nem is kérdés.