Éjjel-nappal micsoda?
Természetesen álreality, azaz Éjjel-nappal Budapest. Ld. itt. Az RTL a legértékesebb műsorsávját engedi át a produkciónak. Amatőr színészek fognak Barátok köztnél jóval egyszerűbb forgatókönyvekben szerepelni, aminek vonzerejét majd az adja, hogy sokan azt hiszik a reality kedvelők közül, hogy realityt látnak.
No de miért is kedvelik sokan ezeket a realityket, és mi legalább az álrealitykkel szembeni intézményes védekezés lehetősége?
Az első kérdésre csak kutyafuttában válaszolva semmi rendkívüli nincs a kedvelésben, biztonságélményt ad a rendszeres jelentkezés, kiegészíti a fiatalok saját világát (már akinek nincs elegendő bulija, és kinek van?), megszabadít önmagunktól (ami már önmagában boldogságélményt nyújt) stb. stb.
Ami pedig azt illeti, a németeknél e műfaj eredetijét sokan „hazugság televíziózásnak” nevezték, és azt követelték, hogy tüntessék fel a képernyőn, az valójában fikció.
A németeknek nem mai ötlete már az, hogy a vizuális manipuláció őszinteséggel kezelhető volna. Nem a játéktól akarják megfosztani az emberiséget, csupán azt szeretnék, hogy a hirdetéseknél legyen mindig X, a montázsolt képanyagoknál a bulvárlapoknál egy M, és a fikciós műfajokat is jelöljék, például egy F-el.