Zsolt Péter elemez – röghöz kötés

Nem állítom, hogy értem az összefüggéseket, de mostanában olvastam egy könyvet a kivándorlás statisztikáiról és problémáiról ld itt, hallottam interjút arról, hogy a Fidesz voltaképp Európa cselédjévé teszi Magyarországot, s immár beszorultunk az alacsony hozzáadott értéket termelő munkakultúrájú országok közé (Ld. a videot itt.), s végezetül számtalan vitát nézhettem végig a röghöz kötés indokáról. Hoffmann Rózsa legutóbb is ennek etikai védhetőségéről beszélt (Linket ehhez már nem is keresnék).

Mindez együtt megmagyarázza a számomra, miért főzték ki a kormány boszorkánykonyhájában azt amit kifőztek, bár valószínűbbnek tartom a véletlen egybeeséseket. Mindegy azonban mennyire tudatos és mennyire sodródó a politika, a szociológiai összefüggések ugyanazok.

Ad 1. A kivándorlásról annyit érdemes mindenkinek tudni, hogy Románia már csábítgatná vissza a kivándoroltakat, de bajban van Szlovákia is mert ők meg kevesen vannak. Az Eu nem gondolta át, hogy nem a beözönléssel lesz a legnagyobb gondja (az alkalmatlanokat vissza lehet toloncolni), hanem sokkal inkább a kiáramlással. Az értelmiség, a szakképzettek elmozdulása még nagyobb problémát okoz azokban az országokban, ahonnan elmennek. (Pl. az elöregedés problémáit.)

Ad 2. A gumigyárak MSZP általi behozatalának korábbi kormányzati lépéseit már elhibázottnak tartottam. Nem kétséges, hogy amikor már India idenyomja az ilyen környezetszennyező kevés szaktudást igénylő iparágait, akkor már mi vagyunk India perifériája. Nem a mostani párt hibáztatható ezért, valami mélyebb tendencia zajlik itt, melyet Veresegyház népe is átélhetett a BD-ügy kapcsán. Az ilyen tendenciák ellen csak egy öntudatos polgárság tud fellépni, de az sincs kizárva, hogy magunk alatt vágjuk a fát amikor elüldözünk, mert még a kevés embert foglalkoztató multik, amelyeknek csak cselédekre van szükségük, és amelyeknek – legjobb esetben csak – víz és levegő kell  is jobb, mint a semmi.

Ad 3. Az ingyenes felsőoktatás részben a felsőoktatásba kerültek nagy száma miatta világon majdnem mindenütt fenntarthatatlan. Mi érzékeltünk némi aránytalanságot is, olyan területekbe öltünk pénzt, amit nem tud közvetlenül felhasználni a diplomát szerzett, vagy olyanokat (szak)képeztünk akik húsz évvel ezelőtt még képességeik és motivációik alapján segédmunkásoknak lettek volna alkalmasak.

De – és most próbálnám összekötni a fentieket -, ha történetesen az elmúlt években jó nyelvtudással piacképes diplomát szerzett valaki, az már nincs az országban. Minél több embert képzünk ki tehát, annál többen hagyják el az országot, és minél inkább elveszítünk egy korosztályt, annál inkább elöregszik a társadalom, dől össze a nyugdíjrendszer, és maradnak itt azok, akik segélyből élnek vagy alkalmatlanok a fegyelmezett munkavégzésre.

Ha tehát visszafogjuk a felsőoktatást, és középkádereket nevelünk, akkor nagyobb esélyünk van arra, hogy a rendszer tovább működjön, s nem a munkaerő szalad el, hanem a tőke jön ide. Természetesen alacsony hozzáadott értéket termeltet velünk (pl. az audi gyárban is a hozzáadott értéket a németek és nem mi adjuk), aminek később jön a negatív mellékhatása, a fokozatos elszegényedés, hiszen aki cseléddé válik Európában, az nem is lesz képes ugyanazokhoz a szolgáltatáshoz hozzájutni. Vagy ha ez ellen tiltakozik, és devizahitelekbe veri magát, hát még úgy össze is omlik, mint Görögország.

Nagyjából így állunk most, de nem gondolom, hogy a képlet kifundálása ilyen következetes volna, hiszen akkor a kormánynak mindent meg kéne tennie azért is, hogy a magyarok ne tanuljanak meg egy idegen nyelvet. Márpedig erről nincs szó, legalábbis tudatos szinten nincs.

S ellenáll a lejtmenetes sodródásnak az a kispolgárság és középosztály is, amely tisztában van vele, hogy a jobb élet feltétele az iskoláztatás, és ezért tanulni akar, hozzá akar jutni a tudáshoz. A mai fiatal generációk ráadásul legnagyobb értéke a mobilitás, ezért a röghöz kötés Hoffmann Rózsa szerint bármilyen etikus is , nem lesz kivitelezhető.

Ez még csak krízis, és nem válság, melynek alapja a pénzügyi csődhelyzet, hiszen ha biztonságos feltételek mellett lehetne hozzájutni a hitelhez, legalább a magyar kreativitás idehaza ki tudna bontakozni, és persze nem félne felvenni senki sem a diákhitelt, ami pedig egy önfenntartó rendszerré tudná tenni a felsőoktatást. Tehát lehet, hogy nem az értelmesebb fiatalokat kéne megpróbálni belekényszeríteni a cselédsorba, hanem a pénzügyi krízist kéne inkább kezelni.