Gazdasági válságból a termelői munka visz ki?

 

A címbe feltett kérdésre a válasz: NEM. Amikor Veresegyház jövőjébe akartunk beleszólni számos szempontot említettünk a klasszikus termelői munkával szemben. Ugyanezek a megfigyelések igazak lehetnek a nyugati világ gazdasági válságáról is.

A materiális javak előállításának problémája, hogy a környezetet károsítja, hogy olyan nagy koncentrációban állítja elő a terméket, hogy igazából kevés munkaerőre van szükség. A gépesítés előrehaladtával pedig egyre inkább szakképzett és rendkívül olcsó munkaerőre, következésképp, mivel mindkettőt könnyen megtalálható a Távol-Keleten, a tőke könnyen el is megy.

Aki úgy véli, hogy a válságból csak a termelői munka tud kivezetni általában az oktatástól, a közigazgatástól, és a kutatásfejlesztéstől venné el a pénzt, valamint a szolgáltató szektort tekinti pénzkidobásnak.

Pedig hát valójában ki kell találni az új technológiákat (számítógépet, mobiltelefont, tabletet stb.) ahhoz, hogy azt lehessen gyártani, tehát az oktatás és az innováció megelőzi a gyártást. Egy márka felépítése – szintén szellemi, marketinges tevékenység kézzelfogható produktum nélkül – szintén több pénzt hoz, mint a termék előállítás.  A kereskedelem, amely terméket visz oda ahol kevés van, és piacot keres annak, akinek sok van, szintén komoly szolgálatot tesz.

További érveket a termelés mítoszával szemben a szolgáltatás modellje mellett John Kay angol közgazdásztól ld. itt.