Transzatlanti víziók

 

Egységesül a világ. Európa a széteséstől félve, és attól, hogy az visszavetné ha nem is a középkorba, de egy politikailag és gazdaságilag teljesen kiszámíthatatlan állapotba, rettegve bár, de központosít. Ha nem tenné és minden nép csak az egyéni érdekét keresné, egy hatékonyság nélküli és fenntartható fejlődés megteremtéséről lemondó helyzetbe kerülne.

Voltaképp a válság, mely az egész pénzügyi rendszerünket összeomlaszthatja bekövetkezne, ha ez az egységesülés elmaradna. Lehet bekövetkezik így is, de úgy egész biztos. Az ember pedig óvatos lény, ha teheti, a kisebbik rosszat választja, és most úgy tűnik Európa a kisebbik rossz.

A kiút Európának Amerika. Ahogy Amerikának Európa. Az egymással folytatott kereskedelmi és kulturális kapcsolatok megannyi új munkahelyet tudnak teremteni, és ha sikerülne közös projekteket beindítani, akkor elegendő erőforrás állna rendelkezésre a nagy energia átállásra is, vagy bármi egyébre, ami épp égetőnek tűnik. Márpedig ez a két térség, mint legnagyobb fogyasztó az egész világ irányultságát meghatározhatja, és ideológiai vezető szerepe is megvan.

Amerika például hisz magában, hisz a demokráciájában, Európa pedig abban, hogy elméletileg tudja milyen technológiai irányba kéne fejlődni. Amerika persze visszahúzódó félben van. Obama győzelme egyúttal azt is jelenti, hogy inkább befelé figyel, és nem kíván kolonizálni. De Európát nem is kell, mert értékeiket tekintve igen közel állnak az USÁ-hoz.

Ahogy Európának a kisebbik rossz, ha egységesül, úgy Amerikának is szüksége van egy a korábbiaknál szorosabb partnerre. Közös jogrendszer sokat segítene, néhány vitás kérdés, mint a Boeing meg az Airbus közti konfliktus is elvileg megoldható, hiszen a kereskedelmi kapcsolatoknak ez mindössze 2 %-át érinti.

A következő 100 év alighanem ezen múlik, és az olyan lazább szövetségeseken, mint Kanada, Ausztrália és Japán. Ha az USA Dél-Amerikával kísérletezik, Európa pedig Ázsiával, akkor gyakorlatilag felszámolja saját termelési potenciálját, és morálisan is szétesik.

Amennyiben Amerika és az Eu sikeresen egymásra talál még mindig nem tudni mi lesz a görögökkel a periférián. Leszakadnak, kizárják őket? Vagy mi lesz éppenséggel velünk. A falon kívülre kerülünk?

A transzatlanti fejlődés konkrét politikai lépéseiről ld. pl. itt.