Stapel a csaló szociálpszichológus

 

Nem csak Gyurcsány Ferenc szakdolgozata, vagy a köztársasági elnök doktorija lehet érdekes. Maga a tudományos élet is produkál csalásokat. Ld. erről a cikket, mely leleplezett egy csalót. A cikk elolvasása után nem biztos, hogy mindenki számára világos milyen problémáról is van szó.

1. Az egyik, hogy az emberi természet iránt mindannyian érdeklődünk, így egy hamisított adatfelvétel voltaképp téves ismereteket terjeszthet.

2. A másik, hogy a becsületesen dolgozó kollégákhoz képest jogtalan előnyökre tesz szert a csaló kutató.

3. A harmadik, hogy az adatfelvételek irgalmatlan költségűek, ha valaki kap kutatási pénzt, és azt a pénzt a csaló zsebre rakhatja, mert ő maga írja be a fals adatfelvételi adatokat, akkor ezzel sikkaszt is. (Hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor a Budapestről inert hulladékot szállító nem megy el a szeméttelepig, hanem maga „megoldja”.)

Az ilyen tudós szennyezi a környezetét, jogtalan pénzhez és presztízshez jut, és lejáratja a saját szakmáját is.

Laikusok nem tudhatják, de nem olyan nehéz gyanút fogni. A csalós adatbázisok ugyanis kevéssé inkonzisztensek, ráadásul tíz közül kilenc kutatásban kiderül mindig valami olyasmi, amire a kutató előzetesen nem számított.