Zsolt Péter elemez – Puncilázadás
Kicsit bizonytalan vagyok a tekintetben, hogy megérdemeljük-e vezetőinket. Megérdemli-e például Veresegyház Pásztor Bélát? Két álláspont járja ugyanis, az egyik szerint egy ország (egy település) vezetői olyanok, amilyet megérdemelnek, a másik szerint viszont mi magyarok (veresegyháziak?) jobbat érdemelnénk, és csak azért olyanok a politikusaink amilyenek, mert értelmes ember nem megy politikusnak nálunk, és nekünk ebből kell választani.
Publikáltam valamikor a 90-es években elemzést arról, hogy jobbat érdemelnénk – nem emlékszem már rá, de ez a cikk nyilván politikusaink amatőrségéről, diplomáciai érzékük hiányáról stb. szólt, de néhány évvel később már egész biztos másként gondoltam, úgy hogy politikusaink olyanok amilyet mi választunk, és azt teszik amit mi hagyunk.
Ma sem tudom mi igaz, van azonban egy jellemző sajátosság Európa keleti felében. Tényleg veszélyesek ránk saját vezetőink, s hovatovább van ahol már csak az ima segíthet, és az is csak valamilyen posztmodern megnyilvánulásban, mint ahogy Putyin-nal szemben a Pussy Riot („Puncilázadás”) nevű punkegyüttes. Ld. itt.
A három huszonéves nő Putyin és az őt követő pátriárka kifigurázásáért jelen pillanatban már szibériai börtönbüntetését tölti. Két évet kaptak a lányok véleményük kimondásáért.
Hogy veszélyesek ránk saját politikusaink, ezt az állítást most nem támasztanám alá. Aki úgy gondolja, hogy a mindig épp aktuális politikusaink által elkövetett önsorsrontások rendjén vannak, az ne is olvassa tovább ezt az írást, mert a fundamentuma más, de aki szerint van ebben valami, az gondolkodjon velem tovább a lehetséges okokról. Miért nincs szinte semmi más a kezünkben, mint amit a Pussi Riot produkál?
Ha szabad megint veresegyházi tapasztalatainkat segítségül hívni, a BD-ellenes megmozdulásokban mi is alkalmaztuk a performanszot. (ld. pl. ETO-tól mérgezett álhulla). A humornak ez a módja megnehezíti a hatalmon lévő agressziós válaszát, de megtörhetetlenséget is sugall. A humor ebből a szempontból igen kegyetlen. Ugyanakkor csak az kényszerül ilyen akcióra, aki máskülönben meg nem vehető komolyan, mert nincs mögötte elegendő tömegbázis, és amire itt szeretnék kilyukadni: mert nem tekinti őt a hatalom tárgyalófélnek. Amennyiben egy döntés előkészítésében bevonják az érintetteket, és komolyan veszik az aggályaikat, úgy nem szorulnak rá az érintettek, hogy performanszt mutassanak be.
Reménykedhetünk abban, hogy a nemzetközi szervezetek kordában tartják saját vezetőinket, de ez némileg naiv remény. Az IMF például szintén nem tekinti a magyar társadalmat partnernek Elképzeléseit, elvárásait stb. csak a kormány elé tárja, mi meg tapogatózhatunk a sötétben vajon mi is hangzott el a tárgyalásokon. A multinacionális cég is mikor Veresegyházra jött, csak a város vezetőjével kívánt tárgyalni. Kétségkívül Pásztor Béla volt a legitim polgármester, és nem a gyár tehetett arról, hogy milyen kapcsolat jött létre a polgármester és a nép között. (Gyermeteg, infantilis, információhiányos kapcsolat.)
A társadalom kikényszerítheti, hogy számításba vegyék, és mi végül ki is kényszerítettük, leült velünk tárgyalni bármelyik helyi politikus, sőt végül maga a multinacionális cég francia menedzsmentje is.
Kelet-Európában tehát egy tekintélyelvű, megfelelő egyeztetési folyamatokat nem igénylő, nem ismerő társadalmi berendezkedés található. A civilek már csak akkor jelennek meg, amikor ég a ház, és mindenki meglepődik azon, hogy a folyamatok állandóan robbanásig jutnak. A köztes mechanizmusok hiánya, a tárgyalás, sőt a vitatkozás műfajának nem ismerése vezet ide. De még az emberek közti kapcsolat sem olyan sok szálon futó és komplex, hogy ne legyen könnyű egy hierarchiában az alul lévőről rendre megfeledkezni, vagy azt képzelni, hogy pusztán azért van lenn, mert ott a helye. Vele szemben a manipuláció jogos, hiszen voltaképp nem is emberi lény, csak egy lakos, egy állampolgár, egy folyton elégedetlenkedő ügyfél. Mi egy kiszolgáltatott kapcsolati hálókon alapuló struktúra részei vagyunk, a nem kiszolgáltatott társadalom hálózati struktúra kölcsönös függésekre épül, és nem csak a pénz meg a politikai hatalom számít. Vannak elvek, számít a tudás, sőt számít a méltóság, a presztízs, melyet családok hagyományozhatnak fiaikra.
Kelet-Európában pénzen és hatalmon kívül más nincs. Csak ezt a két szabályozó eszközt ismerik, és még ezek sem tudják kiegyensúlyozni egymást. Putyin felismerve a pénz veszélyét, a politikai hatalom segítségével leszámolt a számára veszélyes oligarchákkal. Vele szemben csak a Pussi Riot maradt.