Morális elvárásaink az EU felé
Becsődölt a MALÉV, csődközeli állapotban van a tömegközlekedés (BKV, MÁV), komoly nehézséggel küzdenek az önkormányzatok hiteleik törlesztésében, ugyanilyen nehézséggel küzdenek az állampolgárok, és mindeközben az ország két évnél tovább nem volna fenntartható IMF hitel nélkül.
Láttuk, hogyha pusztán a piacról akarna hozzájutni a kormány a hitelekhez IMF nélkül, akkor a kamatok 10% fölé emelkednek, és pénzügyi örvény húzna le mindannyiunkat a mélybe. Mindehhez vegyük hozzá azt is, hogy az egész politikai elitünk Medgyessytől kezdve rálegyintett az EU-s elvárásokra, és most akar felrobbanni ez a probléma is, a kohéziós alapból jövő pénz hiánya pedig még olyan gazdasági visszaeséssel járna, amit ki se tudunk számolni.
Mit lehet ilyenkor tenni? -Mondhatjuk, hogy bántják Krahácsot, de ezzel csak magunknak ártunk. Vagy egy ügyes politikai teljesítménnyel elérhetnénk, hogy az EU lássa be, a megszorításokkal nem jutott előrébb a periféria országaiban. Az adósságtörlesztésből nincs gazdasági fellendülés. Fellendülés abból lenne, ha a még rendelkezésre álló pénzek értelmes, hosszú távon is helyes dolgokra mennének el.
Ha mondjuk lenne egy olyan program, hogy minden magyarországi házat le kéne szigetelni. Nem tudjuk milyen konkrétumok adnának munkát, és térülnének meg hosszú távon, s emelnék az életszínvonalat, de ilyen irányokba kéne elmozdulni. Máskülönben a megszorítás egyúttal a teljes összeomláshoz is elvezethet.
Veresegyház példája azt mutatja, hogy a „mi adósodjunk el, mi járjunk jól, és minket aztán kötelesek a többiek kisegíteni” végül mindenkit, bajba hoz. sokkal jobban oda kéne figyelni a szomszéd településekre, az ország érdekeire, s akkor talán elvárhatnánk, hogy az EU is jobban figyeljen oda a mi bajainkra.
Morális jellegű gazdasági elvárásokat akkor fogalmazhatnánk meg az EU felé, ha a saját házunk táján rendet tudnánk tenni.