Lebek László városi kitüntetése
2011 december 31-én Veresegyház volt jegyzője átvette a város kitüntetését, melyet Pásztor Béla nyújtott át. Elsőként vonulhatott ki az ünnepeltek közül. Minden rendszer gátlástalanságának egyik legárulkodóbb jele, mikor kitüntetéseket kezdenek osztogatni maguknak, és nem is tartanak a közvéleménytől. A közvélemény ugyanis valóban gyakran felszámolódik vagy mint ezúttal is, láthatatlanná válik.
Mert bárki aki kimenne a piacra és érdeklődne a polgármester és a a régi jegyző kapcsolatáról, azonnal informálódhat miként is találtak egymásra pályájuk elején. Az ÉVE élménye már jóval frissebb, a gyár elleni küzdelmek népszavazásakor került az egyesület kapcsolatba Lebek úrral. S bár provokálta, a viszont válasz zsarolási és megfélemlítési próbálkozás volt a jegyző úr részéről. (Részleteket ld. Zsolt Péter visszaemlékezéseiben itt.)
Még újabb tapasztalat a jegyző távozása, melynek során Pásztor Béla peren kívüli megegyezéssel fizette ki őt. Bár akkor sem értettük mi szükség erre, hiszen a jegyző elérte a nyugdíjas kort. Nem értettük azt sem, hogy milyen peren kívüli megegyezés az, amelyben a polgármester nem is kér fel jogi képviselőt, hanem maga kezeli a kérdést, régi barátjával, munkatársával. (Jól tudjuk, hogy a jegyző úr bírósághoz fordult? Vagyis most egy olyan ember kapta a város elismerését, aki feljelentette a várost?)
Két közhivatalnok játéka, egy jegyzőé, és egy polgármesteré. Mindkettőjüknek kötelessége volna számot adni arról, hogy a rájuk bízott javakat, a közösség pénzét miként védték, gyarapították. Ehelyett a jegyző legtöbbször nem tudta mit csinál a polgármester (Ld. a Somody-ügyet, amit épp a bíróság tárgyal, és amiben elképzelhetetlen a jegyző tudatlansága.) Tény azonban, hogy együttműködésük idején a polgármester sokszor nem kérte ki a jegyzői ellenjegyzést, és a szerződések nélküle köttettek. A nyugdíjazás körüli kifizetésekben viszont élünk a gyanúperrel, hogy színjátékot játszottak, hogy a város „kártérítést” fizethessen. Ugyan mi végre is?
Most pedig láthatjuk a kitüntetés átvételét, és fogadni mernénk, hogy komolyan is vették magukat. A lelkiismeretnek és az őszinteségnek nem voltak azon a fokán, hogy érezzék: valami itt nem stimmel. A politikusok akkor veszítik el józan ítélőképességüket, amikor a nyilvánosságról azt gondolják, hogy uralják.
Ez a második tolerálhatatlan eset, amiről nekünk tudomásunk van. Az első a soha fel nem szólaló képviselő és alpolgármester díszpolgári kitüntetése volt, a második a nyugdíjas jegyző és harcostárs mostani kitüntetése. Elismerjük, hogy egy szűk csapat hosszú időre megszerezte ezen a településen a hatalmat. A szocializmusban még elfogadhatatlan módon, a rendszer váltás után már demokratikus körülmények közt, de hogy egymást jutalmazzák az ízléstelen, amikor meg a közösség pénzét osztogatják maguk közt, az meg erkölcstelen is.
Nem tudjuk ki dolga volna, hogy politikusaink ne váljanak gátlástalan szélhámosokká – talán mindannyiunké. Az egész biztos, hogy nincs ez így jól. Egész közösségünk issza meg egy idő után annak a levét, ha a kitüntetéseket nem csak az arra érdemesek kapják meg.
Szeretnénk, ha 2012 már ebből a szempontból is komolyabban vehető év lehetne, nyitottabb, őszintébb, becsülhetőbb.