A veszély mint potyautas

 

A képen Ulrich Beck, a kockázat-társadalom teoretikusa integet

Egyesületünk megalakulását annak köszönheti, hogy konfliktus jött létre egy gyár (BD) kockázatos működése, valamint a lakosok egy része közt, melyet többek közt mi vállaltunk fel. E konfliktusban az önkormányzat ellenünk fordult. A konfliktus azonban jóval izgalmasabb, mint egy helyi csetepaté. Általában a mi világunk alapkonfliktusa, beleértve gazdaságot, fogyasztást, pénzügyeket stb.

A mi gyárunk működésének kockázata lehet nem haladta meg egy atomerőmű meghibásodási valószínűségét. A polgármester számára a gyár idetelepülése presztízst jelentett volna, saját városépítő képességeinek csúcsteljesítményét. Az önkormányzat számára inkább munkalehetőséget és hosszú távon pénzbevételt.

A csatát itt a civilek nyerték, de morálisan nincs megoldva semmi azzal, hogy a gyár Tatabányára költözött, egy ipari parkba. Bár a kockázat azáltal csökkent, hogy nem közvetlenül lakosok közt van, ám Magyarország kockázata ettől még nem lett kevesebb.

Rájöttünk arra is, hogy a veszélyesebb üzemek (ez a gyár sem véletlen indult el) kezdik elhagyni a fejlettebb világot, a centrumot. Az olcsóbb munkaerőn kívül a természeti erőforrásokért, és a kisebb civil ellenállás felé tartanak. De etikailag az sem megoldás, hogy a veszélyes üzemek a harmadik világba üldözzük. Valójában igazi megoldás nincs, mert globális méretekben nélkülük nem tartható fenn a mai civilizáció.

A probléma természete általános, szociológiai és filozófiai. A pénzügyi válságok mutatják, hogy az emberiség által teremtett pénzügyi szektor is kezelhetetlen. Az atomerőművek számának növekedése (Ld. Zsolt Péter előadását ) szintén azt mutatják, hogy a világban nem csökken, hanem épp növekszik a nukleáris kockázat, független a hidegháború végétől vagy akár Fukushima tapasztalatától. A gazdaság környezetterhelési tényezői felfoghatatlanok és ellenőrizhetetlenek az egyén számára, épp úgy ahogy az egyén a pénzügyi válsággal sem tud semmit kezdeni.

A veszélyek a normál fogyasztás potyautasaivá váltak – mondja Ulrich Beck világhírű könyvében. Ld erről itt.