Veresen majdnem lett demokratikus helyi média

 

A helyi média megreformálására nálunk komoly kísérlet történt. Nagy ügyesen még a polgármester támogatását is sikerült megszereznie Szekszárdiné Bányai Katalinnak. A terv finanszírozásról, médiabizottságról, civil puffer szerepről szólt. A lehetőségekhez mérten olyan demokratikus keretek javaslatával, amire nem igen akadt országos példa. Mi lettünk volna az elsők. Igen rossz ütemérzékkel azonban az itt később kisebbségbe kerülő Fidesz akadályozta meg a létrejöttét egy testületi ülésen, mondván, hogy választások előtt ilyesmit csinálni nem helyénvaló.(??)

Talán mert saját győzelmét várta, talán mert azt hitték az új médiatörvény szabályozni fogja majd ezt a szintet is, nem tudjuk. Több volt mint bűn, hiba volt, butaság volt. 2010 áprilisában egy sorozatos egyeztetésen átment szöveg lett így félresöpörve, és ahogy mondani szokták Isten nem bottal ver: jelen pillanatban a médianyilvánosság egyik helyi elszenvedője épp a Fidesz.

A látlelet és elemzés, melyet olvasásra ajánlunk tehát rólunk is szól:

„Tudnunk kellene, húsz év alatt miért nem akadt olyan önkormányzati közgyűlés, amely a helyi lap, rádió, tv, honlap költségvetését normatívan, az önkormányzat éves költségvetésének százalékában állapította volna meg. Miért nem próbálták ki sehol, mi jön ki abból, ha a főszerkesztőket a választási ciklushoz képest keresztidőszakra és nyilvános pályázaton választják ki, határozott időre nevezik ki. Nem kértek fel lapombudsmanokat, nem alakítottak a helyi lakosokból a városi tévét értékelő kontrollcsoportokat, nem próbáltak olyan internetes nyilvánossági tereket kiépíteni, amelyeket adófizetőik ténylegesen is birtokba vehettek volna. E helyett a lakosság mindenütt elfogadta természetesnek; az újság, a tv, a honlap nem az övé, hanem a mindenkori polgármester és pártja szabad prédája, noha közpénzből működik.” Az idézet forrását ld. itt.