Gödöllő – Királyi váró

 

A 90-s években tanúi lehettünk annak, ahogy a hajléktalanokat kiszorították a vasúti várókból. Gödöllőn már minden utast is sikerült kiszorítani. Régi pompájában újjá született a váró, az utasoknak viszont végleges megoldást nem találtak ki. Létezik egy konténer, amiről eddig azt lehetett hinni, csak a felújítás idejére szolgál.

 

 

Az állomás múzeum lett, és pénzért lehet bejutni. Így Gödöllőnek gyakorlatilag nincs vasúti várója, de nincs királyunk se, aki igénybe venné a Királyi várót. (Történeti ismertetőt, és belső fotót Ld. itt.)

A műemlék felújítása 360 millióba került. 360 millióért a gödöllői utasok százai naponta kívülről megcsodálhatják az épületet. Fagyoskodhatnak, vagy szoronghatnak a konténerben, ázhatnak az esőben, vagy bocsánatkérően meghúzhatják magukat a királyi váró árkádja alatt.

A „gödöllői Királyi váró” metaforája lehet még minden modern abszurditásnak, így pl. a diák nélküli oktatási intézményeknek. (Kevesebb a macera.) Polgármestereknek ideális városok lehetnek a lakosok nélküli települések (nem kell senkivel egyeztetni), vagy a királyi váróról még eszünkbe juthatnak a szép és frigid nők. A világ kevesebb volna nélkülük, de borzalmassá válna, ha minden nő szép és frigid lenne, mint a Királyi váró.