Angliai zavargások okai

 

Fotó forrását és a többi képet ld. itt.

Mindent értünk, csak az okot nem. Most még nem találni magyarázatot, mert a hírt, hogy mi váltotta ki, nem tekinthetjük kielégítőnek. Alighanem hasonló okokat fogunk találni, mint a párizsi esetében. A jövőtlen és kilátástalan fiatalság kirobbanó energiáját.

1. A jövőtlenség okai szociológiai természetűek. Angliában élő ismerőseink felhívták a figyelmemet a megszorításokra, a jóléti társadalom számos elemének felszámolására, az oktatási előremenetel megnehezítésére, és a bevándorlókkal szembeni előítélet elhatalmasodására.

2. Párizsban az ok a téves politika volt. A külvárosok iskoláiban olyan megtakarítások voltak, minek következtében a fiatalok tömegei lettek magukra hagyva értelmes elfoglaltság nélkül. Nem akadt pedagógus, aki lekötötte volna őket, mert ezeket az embereket elbocsátották. (Csodálkoznánk azon, ha Londonban hasonló hibákat nem követtek volna el.)

Összefoglalva tehát: gazdasági kilátástalanság a fiatalok számára, és a megelőzési mechanizmusok leépítése. (A romok takarítása mindig többe kerül, mint a prevenció.) De mehetünk tovább is.

3. A következő ok pszichológiai természetű, abból fakad, hogy az ifjúság számára dzsungel a város. És a városban kitűnni a többiek közül devianciával lehet. (Jó, van akinek a tanulmányi eredményével is, no de hányan vannak ilyenek, és hányan átlagos képességűek?) A dzsungelben kockáztatni annyi, mint kamerák előtt kirakatot törni. Megmered tenni?

4. S lehetséges még egy sokkal elementárisabb ok, nevezetesen, hogy két-három generációnként Európában is háború szokott lenni. Egy háború új alapokra helyezi a gazdaságot, s hálássá teszi az embereket azért, ha nem halnak éhen. A vágyak és lehetőségek, a gazdasági válság kezelésének elmaradása mind olyan trend szerű, ami a vandalizmus malmára hajtja a vizet.

A fentiek megírása óta megjelent az első okosabb összefoglaló pl. itt.

Mivel vandálkodó fiatalok között van gazdagabb is, s etnikailag is vegyesek, ezért a szociológusokban felvetődött, hogy más közös vonásban kell a kiváltó okot keresni. Az is lehet – mondják -, hogy ezeknek a fiataloknak nincs apjuk, s csak az anyjuk nevelte őket, amíg bandákba nem tömörültek. (Ez érdekes hipotézis, bizonyítékát még nem látni, de megtámogatja, hogy Anglia az az ország, ahol a legtöbb párkapcsolat végződik válással.)

Az okok között megjelent az angliai társadalom morális válsága is. Idézzük Peter Oborne-nak a konzervatív brit lap, a Daily Telegrapban írottjait: „valami borzasztó dolog történt a brit társadalommal. A kapzsiság kultúrájával szembesülhetünk a televízióban, a vállalatok irodáiban és a törvényhozásban is. Ez nem csak az ifjúságot érinti, hanem az egész országot a pusztulás felé viszi. Egy morális reformra égető szükség lenne./…/ Nagy-Britannia egy olyan ország, ahol az üzleti élet szereplőit dicsőítik „okosságukért”, amiért ügyesen el tudnak kerülni bizonyos adónemeket, amivel az oktatástól is elszipolyozzák a pénzt, amivel pedig a vállalatok számára képeznének új szakembereket.” ld. itt.

A baloldal és a jobboldal egyből másként értékelt Angliában. A baloldaliak a szegények megalázásával, hátrányaikkal szembeni közönnyel, a jobboldaliak az apai pofon hiányával érveltek. Összefoglalást erről ld. itt.