A Pásztor-vezetés helyzetfüggése
Pásztor Béla politikai pályáját talán korai volna megítélni, és az is a vita tárgyát képezheti, hogy a szocializmusban jó vezető volt-e vagy sem. A falu saját énjével való összeolvasztásával, és az elkülönülés következetes hangoztatásával mindenesetre egy állam az államban pozíciót vívott ki a településnek. A kezdetekkor ugyan még nem arról volt híres, hogy a rendszerrel szemben a gazdákat védte volna, de nem is abban érhető tetten az erénye, hogy az egyének érdekeit nézte. Közösségorientált volt, kollektív értékeket képviselt, csak hogy amiként kialakult tanácselnöki rutinja, ez a közösségorientáció nem a világ proletárjaira vonatkozott, s még kevésbé a nemzetre, mint csak és kizárólag magára a településre. Patrióta, a helybeliek többsége által elismert és elfogadott vezetővé vált.
Ez a fentebb vázolt pozíció – mint említettem biztos vitatható -, de ha elfogadjuk, akkor a 70-es, 80-as években egy a rendszerrel szemben is álló, valóban független magatartásként is felfogható. Nem abban az értelemben független, amit ma értenénk rajta, hanem hogy akkor lehetett valaki független. Sok megalkuvással, a kiskapuk keresésével, kijárással, ha kell hízelgéssel, vagy akár uram-bátyámos elvtársias ügyintézésekkel.
Abban a gazdasági rendszerben, amelyben a központ mindent elvont, s aztán újraosztott (redisztributív), egy ehhez szocializálódó faluja érdekeit szem előtt tartó vezető akkor válhatott igazán sikeressé, ha dörzsölt volt, ha igyekezett kijátszani a szabályokat, és ha kiváló kapcsolatteremtő képességekkel rendelkezett. Ne felejtsük el azt se, hogy ebben az időben nem olyan barátokra kellett szert tenni akik hasonló pozícióban voltak (velük inkább versengés folyt), hanem a pártközpontból kellett valamiféle védelem ahhoz, hogy több levegő és mozgástér jusson osztályrészéül.
E szűk és nem demokratikus keretek közül Pásztor Béla kihozta a maximális lehetőséget. Ennek felsorolása és rendszerezése várat magára, de ha valaki ezeket összegyűjti, aligha lóg ki mindez a fenti megállapítások közül, és összefoglalva azt lehet rá mondani: hasznos.
A rendszerváltás utáni időszak zavarosai jelenthették ennek az irányítási technikának a csúcspontját. A polgármesteri átalakulás Pásztor Béla számára a kreativitás megnyílásának lehetőségét hozta. Több erőforráshoz juthatott egy-két év alatt, mint az addigi pályafutása során összesen. Ez az időszak a földek kárpótlási jeggyel történő fölvásárlása. Hamarosan kezdett azonban kiderülni a zabolátlan és lakosokkal voltaképp nem számoló városvezetés visszássága. A krematórium ötlete, aztán az akkumulátor gyáré, melyek lakossági ellenállás miatt meghiúsultak már jelezték, hogy Pásztor Béla nem a demokráciában számít jó vezetőnek, hanem a diktatúrában. A meggondolatlan betelepítést támogató politika, az infrastruktúra ígérgetése, de át nem gondolása egy eladósodási spirálhoz vezetett.
A mindig minden pályázaton való részvétel, a meglévő erőforrások számbavételének hiánya, egyfajta gigantománia és infantilizmus (legalábbis egy kistelepülés teherbírásához képest) rossz pénzkezeléssel párosultak. Mintha a demokrácia és a lehetőségek megnyílása önkényessé, és arrogánssá tették volna, a szakértők elnyomása pedig már technológiai szinten is bajt hoztak (illegális sittlerakatok, szennyvíztisztitói problémák, minden létező terület jelzálogosítása stb.)
Ha egy pillanatra tágabban szemléljük a magyar múltat azt tapasztalhatjuk, hogy a rendszerváltás utáni 20 év egyedülálló a történelmünkben. Mindig egy domináns stabilan álló párt uralkodott rajtunk, s gyakran legalább 10 évig. Ezek között a keretek között próbáltak érvéyesülni és valamit alkotni a helyi kis politikusok. Ám a 90- és 2010 közötti időszak gyorsan változó alakulatokat teremtett. Azt állítják a politológusok a dualizmus korszakáig visszatekintve, hogy az elmúlt 20 év volt csak a kivétel. Elég lehangoló ez, ha valóban így van, mert ez azt jelenti, hogy nem tudunk élni a szabadsággal.
Nem lehtetlen, hogy a Pásztor Béla típusú szocializáltságnak megvan a maga helye egy olyan környezetben, amikor a szabadság kis köreivel lehet csak élni. Ilyenkor nem tud átgázolni a magánembereken, mert a hatóságok erősek, de nem is tud nagyot alkotni, mert forrásai is kevesek. Egy ilyen fojtogató környezetben Pásztor Béla eredményes vezető lehet. S persze egy ilyen közegben sokkal inkább helye van a dinasztikus hatalommegtartásnak. Ahogy a nép sokáig hatalomban tartja az országos pártot, úgy a helyi uralkodót is. Ez is demokrácia persze, a maga módján.
El tudom képzelni, hogy egy állam által erősen kontrollált közigazgatásban, iskolarendszerben, egészségügyben, mely az elosztást magához vonzva a helyi korrupció lehetőségét minimalizálja azáltal, hogy az elosztásban alig maradnak szereplők, szóval, hogy ebben a helyzetben, amikor a kölcsönök átvállalása után egy meghatározott keretből állami felügyelet mellett lehet csak gazdálkodni, Pásztor Béla megint a legtöbbet tudja kihozni kijárási technikáival a helyzetből. Persze a biológiai óra is ketyeg, tehát inkább itt már arról lehet beszélni, hogy helyi kiskirályságát át tudja-e adni az utódjának.