Élni Veresegyházon másként is lehetne?

Az alábbi írásban szintén a szokásos témát boncolgatjuk. Merre is kéne fejleszteni az iparosítás helyett. S mi történik illetve nem történik itt már régóta.

Nyilvánvaló, hogy városunk megélhetne az idegenforgalom különböző fajtáiból. Mert például ehhez előnyként használhatná ki a főváros közelségét, mert van termálvize, vannak tavai. Továbbá az anyagi gondokkal küszködő Misszió egészségügyi központ megléte is erősíthetné a gyógy-turizmust, ami az intézmény pénzügyi helyzetén is segíthetne.

A 90-es években pezsgett a tavak körül az élet, ám azóta szinte a „kis piszkos”-ként emlegetett termálmedence létrehozásán kívül semmilyen idegenforgalmi fejlesztés nem történt. Sőt, a kemping megszűnt, a tavak vize megromlott. A Medve-farmra csábított látogatót nem tudja itt tartani az elhanyagolt környezet.

E helyzet javítása érdekében elkészült már több mint két éve Veresegyház idegenforgalmi koncepciója. Az ezzel kapcsolatos vaskos előterjesztést tavaly nyáron mutatta nekünk a Jegyzőúr, ám a testület elé nem került, nem tárgyalták, intézkedési terv nem készült. Valahogy a tettek azt mutatják, hogy senkinek sem fontos.

Veresegyház kb. 6 milliárdos hitelállományával – a polgármester szerint is – az egyik legeladósodottabb település. A következő év – a könyvvizsgáló megállapítása alapján – 2 milliárd költségvetési hiánnyal indul, amelyben a hitelek átütemezésére kibocsátott kötvény – jövőre már esedékes – tőketörlesztése is szerepel. A csőd elkerülése miatt mindent meg kell tenni az ingatlanértékesítés érdekében.

Az ingatlanértékesítés szakmai előkészítésével kapcsolatban rendezési terveket készítettek egyrészről a Csonkás városrész mellett (a meghiúsított BD orvosi fecskendőgyár helyén) egy 16 hektáros Kis-réti terület ipari hasznosítására, másrészről ezzel a területtel szemben (az országút túloldalán a Ligetek városrész szomszédságában) az ún. Csonkás-fürdő kb. 63 hektáros területének rekreációs, szabadidős hasznosítására.

A Csonkás-fürdőre meghirdettek egy 8 hektáros területet szálloda céljára, amely elsőre elkelt 7000 Ft/m2 áron, (igaz országon lapokban is megjelent), míg ipari célra a Kis-réten háromszor pályáztattak egy szintén 8 hektáros területet 6000 Ft/m2 áron, (igaz csak az önkormányzat honlapján) de eddig nem akadt pályázó, ám egy meg nem nevezett építőanyag gyárral alkusznak 5000 Ft/m2 árról.

Ésszerűbb volna a Csonkás-fürdő maradék kb. 55 hektárjára idegenforgalmi céllal országos pályázatot kiírni szakmai befektetők részére. Inkább itt kéne engedményt adni, mint a 16 hektáros ipari területtel erőlködni. Persze egyszerűbb iparterületet eladni, mert ahhoz nem kell koncepció, nem kell kidolgozni egy jövőképet és azt széles körben propagálni, míg idegenforgalmi, rekreációs, szabadidős célokra csak olyan befektető kockáztatja tőkéjét, amely úgy látja, hogy az önkormányzatnak komolyan van ilyen irányú törekvése, használható terve, és ezért érdemes vele együttműködni.

Egyszerűbb a Pamut-tónál egy táblát kitenni, hogy „Fürödni tilos”, de szemet hunyni a fölött, hogy az emberek oda mennek fürdőzni, mert így nincs az önkormányzatnak felelőssége egy esetleges balesetnél, és így az egyébként kötelező fürdőmester bérét is meg lehet takarítani, valamint a nyilvános WC-k létesítésének és fenntartásának költségét. Könnyebb azt hirdetni, hogy az önkormányzat a gyárak letelepítésével munkahelyeket akar teremteni. Azonban nincs tudomásunk arról, hogy számottevő ipari munkásság élne városunkban, hogy épp erre volna szükség. Ezzel szemben az idegenforgalom fellendítése sokkal több és sokféle munkahelyet teremtene, ráadásul olyan részidős munkaköröket is, amelyeknek örülnének a kisgyerekeikkel otthon levő mamák is. A rekreációs, szabadidős fejlesztés a városi lét szolgáltatásainak és lehetőségeinek a bővülését eredményezné. Nem utolsó sorban megjegyezzük, hogy az idegenforgalmi bevétel minden egyes forintjához az állam még hármat hozzátesz.