Hat gyárat veresegyházra!?
Az írás arról szól, hogy a Kis-rétre ipart telepíteni szándékozó Pásztor Béla egyrészt tönkreteszi ezt a területet, és az itt rejlő lehetőségeket, másrészt tönkreteszi az egész várost azzal, hogy iparvárosi fejlődési útra löki, harmadrészt csődbe juttatja, mert akkor már hat ilyen gyár kéne, amit ha alaposabban megvizsgálunk, irreális.
Kisrét jövője = Veresegyház jövője
Milyen lehetőség van Veresegyház jelenlegi válságos gazdasági helyzetéből való kilábalásnak?
Azt állítjuk, – amit az alábbiakban ki is fejtünk röviden, – hogy az iparosítás pénzügyi szempontból is zsákutca, mert nem serkenti a város gazdasági potenciálját, vagyis a hozadéka csak magával az üzem hozadékával egyenlő. Mivel az állami elvonások folyamatosan nőnek, csak olyan fejlesztést érdemes szorgalmazni, ami a városra sokrétűen fejt ki gazdaságilag serkentő hatást. Ezért javasolja az ÉVE, hogy a Kisrétre – amely terület a Medve-farmot a tervezett Csonkás-fürdővel köti össze – idegenforgalmi, sport, szabadidős fejlesztési irányt kell meghatározni. Így a most elhanyagolható idegenforgalmi és helyben maradó személyi jövedelemadó bevételek hasonló szintre növekedhetnének, mint a jelenlegi iparűzési adó.
Aki kicsit foglalkozik a helyi ügyekkel, annak tudomása van róla, hogy Veresegyház fejlődésének ára az egyre gyorsuló ütemű eladósodás. A hitelállomány 2008. január elsején 4,7 milliárd forint volt, ami 2009. június 30-re 6,3 milliárdra nőtt. Mondhatnánk, hogy a hitel a fejlődést elősegíti (az eladósodásért felelős Pásztor Béla polgármester ezt rendületlenül hajtogatja), de az eladósodásnak van egy olyan mértéke, amin túl már károsan hat a későbbi fejlődésre, adósságspirált keletkeztet, majd csődbe kerül az adós. Önkormányzatok esetében az eladósodás felső határát törvény maximálja. Veresegyház a 2008. január elsejei 4,7 milliárd forintos hitelállományával már ezt a törvényi korlátot átlépte, és a leírt számokból látható, hogy az adósságspirál beindult, a város a csőd szélén lavíroz. A város vezetése – élén a Polgármesterrel – az önkormányzati telkek nagyipari célú értékesítésében látja a kiutat, remélve, hogy annyi telket tudnak eladni, amiből az adósságot törleszteni lehet, és az ipari üzemek, gyárak által befizetendő iparűzési adó biztosítja majd az önkormányzati kiadások fedezetét.
Miért téves ez az iparosítás?
Veresegyház 2010. évre szóló költségvetése vonatkozásában a város könyvvizsgálója 2 milliárd forint forráshiányról beszélt, vagyis ekkora összeggel kellene több bevételhez jutnia a városnak. A képviselőtestület e célból megszavazta Pásztor Béla javaslatát, hogy a Kisréten 16 hektár területet adjon el könnyűbeton falazó elemeket előállító gyár építése céljából. A területért 980 millió forint vételárat remélnek, ami alatta van a Veresegyházon elfogadott ingatlanárnak. Bár a vevő kilétét eltitkolta a polgármester, de az elmondás szerinti technológiának megfelelő gyárat Németországban Hallendorf-Pautzfeldben találtunk.
Ilyen szép nagy kéménye van, ami Veresegyházról még hiányzik!
Pásztor Béla bizonyára erre is azt mondaná, hogy „büszke lehet erre a szép gyárra a lakosság”, mint ahogy a fecskendőgyár esetén fogalmazott.
Ízlése azonban csak addig magánügy, amíg nem ez alapján dönt sorsfordító kérdésekben az itt lakók megkérdezése nélkül.
De térjünk vissza a számokhoz. A hitelállomány visszafizetéséhez hatszor ekkora területet kell eladni, és ha ezen üzemek, gyárak termelnek, akkor az ehhez kapcsolódó – eddigi szabályoknak megfelelő – iparűzési adóból befolyik a város éves kiadásainak fedezete.
Veresegyházon jelenleg három multinacionális vállalkozás működik, amit még hattal meg kellene növelni ahhoz, hogy a város pénzügyei rendben legyenek? Reális elgondolás ez? Lehet még építeni hat gyárat Veresegyházon? Ez akkor is felelőtlen lenne, ha nem rendelkezne a város termálvízzel és nem volnának tavai. Azt sem mondhatjuk, hogy hat gyár elég lenne, mert például a jelenleg véleményezésre meghirdetett közlekedési koncepció nettó 12 milliárd forint fejlesztési igényt ír le, továbbá a nappali tagozatos középiskola beindításához és működtetéséhez is fedezetet kell találni, stb.
Mit hoz az ipar?
Gyakorlatilag egy jelentős hozadéka van: az iparűzési adó. Munkalehetőséget helyi szinten nem sokat jelent, magas fizetésű állásokat még annyit sem. A város egyéb vállalkozásainak (üzletek, műhelyek, szolgáltatók) abszolút semmit nem jelent. Tűrni kell ellenben a környezetszennyezést (por, füst, zaj, stb.), a megnövekvő kamionforgalmat, illetve a szabad területek beszűkülését, a városkép tönkretételét, és ezzel együtt az ingatlanárak csökkenését.
Veresegyház saját bevételei tekintetében egy lábon áll. Gyakorlatilag csak iparűzési adóbevétele van (1.739 millió forint). Az egyébként is alacsony visszahagyott személyi jövedelemadó (kb. 250 millió forint) döntő részét az állam – a magas iparűzési adóbevétel miatt – lefölözi, csak 9 millió forint marad helyben. Az idegenforgalmi adóbevétel nem éri el az 1 millió, azaz Egymillió forintot (pedig termálvíz van a városban). Tudjuk azt, hogy az iparűzési adónemnek a jövője bizonytan. Polgármesterünk szerint, ha ezt megszüntetik, majd lesz helyette más. Csak azt nem mondja el, hogy feltehetőleg abból is lefölöz az állam valamennyit.
Nézzük meg az előttünk példának tekinthető Hajdúszoboszló bevételeit. (Ld. még erről Kitaláljuk rovatunkban.) Az iparűzési adóbevételük 740 millió forint, idegenforgalmi adó 284 millió forint, a visszahagyott személyi jövedelemadó 746 millió forint. Látható, hogy a két város esetében az adóbevételek nagyságrendileg megegyeznek, csak Hajdúszoboszlón nem egy, hanem három adónemből jön ez össze. Ehhez a bevételi szerkezethez összesen 30 hektárt elfoglaló vízi létesítmények kellettek. A többi jött magától. Ráépült erre az alapra több mint 18 ezer szálláshely, 2.300 egyéni vállalkozás, üzletek, műhelyek, szolgáltatók. A város költségvetése egyensúlyban van. Pásztor Béla polgármester büszkén emlegeti, hogy Hajdúszoboszlóról Veresegyházra jönnek megnézni, tanulni a termálvíz fűtési célú hasznosítását. Ez bölcs vezetést feltételez. Tanulnunk kellene belőle, és Polgármesterünknek a képviselőtestülettel viszontlátogatásra kellene menni, megnézni a termálvíz idegenforgalmi célú hasznosítását, és azt kellene továbbfejlesztve átvenni.
Egy kis lépés már történt az idegenforgalom felé azzal, hogy a Csonkás-fürdőn épülni fog egy szálloda. Ha azonban a Kis-rétre ipar települ, akkor lesz egy szállodánk, ahonnét majd a vendégek gyakorlatilag a városba be sem teszik a lábukat, hiszen a szállodával szemben egy téglagyárat találni. Szinte nincs a városban olyan valami, ami miatt elhagyják a vendégek a szállásukat, és így több napot töltsenek nálunk. Ilyen körülmények mellett nem nyílnak éttermek, üzletek, stb., vagyis elmarad az idegenforgalomnak a már említett, a város gazdaságát pozitívan befolyásoló hatása. .Ha viszont a Csonkás-fürdő és a Medve-farm közti területen (a Kis-réten) sétaúttal összefűzött szabadidős, idegenforgalmi, sport, rekreációs célokat és mindenféle kikapcsolódást szolgáló kulturális létesítmények, parkok, játszóterek fejlesztését támogatná az önkormányzat, akkor ez még megfordítható volna.
Lehetne választani, hogy a szükséges bevételeket a kosz, por, zaj, megnövekedett teherautó-forgalom mellett, vagy termálfürdő, sportolási, kirándulási, gyógyulási és művelődési lehetőségek létrehozásával szerezzük-e meg.
Csonkás lakossága népszavazással már elutasította az iparosítást.
Az Élni Veresegyházon Egyesület azért dolgozik, hogy Veresegyház egy szép, élhető, gazdag város legyen. A leírtakból egyértelműen adódik, hogy ha mindössze egyetlen ipari üzem is felépül a Kisréten, akkor a turizmusfejlesztés ellehetetlenül, Veresegyház menthetetlenül ipari város lesz, annak minden negatív következményével, és úgy még a pénzügyi csőd sem kerülhető el.