Testületi – 2009. okt. 8.

A sebtében – 1 nap! – meghirdetett testületi ülésen Pásztor Béla gyakorlatilag bolondot csinált a képviselőkből.

Meghirdettek egy területet ipari értékesítésre. Kijelölték a terület határát, ami a város szélétől messzebb, a domb tetejig jönne. Tán, ha nem éri el a gerincet, és fákat is ültetnek, az üzemek nem is látszanak.

Egyesületünk, mint az köztudott azt szeretné, hogy az úttól ne is a dombtető felé, hanem a másik irányba történjen az ipari terület kijelölés.

De most mindegy mi mit szeretnénk, lényeg, hogy egy területet kijelöltek, és kiírták rá a pályázatot. Az október 8-i ülés arról szólt, hogy volna egy vevő, aki az úttól nem csak a dombtetőig, hanem egészen a házakig megvenné a területet legszélső sávját (a Budapesti út mellett végig a Garabonciásig.)

Egyszer már Pásztor Béla belebukott abba, hogy a lakosokig akarta nyomni azt a bizonyos Becton Dickinson gyárat

No de miért is lettek palira véve a képviselők? – Azért, mert nem a lényeget kérdezték meg tőlük, nem azt, hogy hajlandóak-e a korábbi kiírási feltételeket megváltoztatni, és így a lakosokra rányomni az iparterületet. Egy ilyen kérdésre nyilván nemet mondtak volna. Hiszen, ha a tisztelt vásárló nagyobb területet akar, annak nincs akadálya, mert nagyobb terület lett meghirdetve. A képviselők viszont arról vitatkoztak, hogy mennyit is kérjenek a második területért, és nem arról, hogy lehet-e ott a második terület, ahol meg sem hirdették.

S mégvalami. A nem egészen a helyzet magaslatán lévő képviselők nem mondták azt, hogy nincs értelme addig a kiírási feltételek megváltoztatásáról beszélni, amíg azt sem tudjuk, hogy ki a cég. Viszont arra adtak felhatalmazást Pásztor Bélának, hogy tárgyaljon árakról egy számukra nem ismert céggel. Pásztor Béla csak annyit árult el, hogy egy Stutgart közeli német építőipari vállalkozásról van szó.

Egy pillanatra itt megállhatunk. Képzeljék el azt a helyzetet, hogy szeretnének enni, és a pincér arról kezd önökkel tárgyalni, hogy mennyit fog kérni az ételért, és maguk bele mennek ebbe a beszélgetésbe anélkül, hogy megkérdeznék mi is az étel. Ugye, hogy abszurd?

Pásztor Béla megszavaztatta a képviselőkkel, hogy milyen árakról tárgyalhat, és ezzel két lépést is átugrott. Mindegy kivel tárgyal és mindegy hogy milyen területre. Pásztor Béla folyamatosan megalázza a képviselőket azzal, hogy belerángatja őket olyasmibe, amit nem is akartak. A CIPOLLA című bejegyzést ld a ZsoltBlogon