Misszió – Jobban Eszter beszámolója

A szeptember 15-ei testületi ülésen más is elhangzott, mint hogy „szórólapozzunk csak”. (Amúgy Gyurcsány is mondott egyszer olyasmit, hogy „tüntessenek csak, azt hazamennek, ha megunták” – ebből lett aztán a Kussuth téren az az áldatlan állapot.) Szeretnénk azonban Önöknek másból is ízelítőt adni, mint a Kisrét, s a beszámolón túl azzal a javaslattal is előállnánk, hogy mit kéne tennie a jelenlegi nehéz helyzetben lévő Misszióért a városvezetésnek.

Bár Jobban Eszter a városi lapban a BD időben ellenünk kampányolt, azt azért már akkor is elismertük, hogy igen körültekintő és lelkiismeretes menedzser. (Akkoriban inkább mint egészségügyi emberrel szemben merült fel a lelkiismereti probléma, de hát papokkal is megesik, hogy megáldják és háborúba küldik a katonákat.)

Idei beszámolójából viszont világosan kiderült, hogy a Misszió bajban van, városi támogatás nélkül leolthatnák a villanyt, ráadásul egy olyan várostól kell segítséget kérniük, mely Eu-s projektjei, valamint iskola és óvodaépítési kényszerei miatt anyagilag már szintén padlón van. A város anyagi helyzetéről persze az igazgató asszony mit sem tudhat. Azt azonban nagyon is világosan látja, s el is tudta mondani, hogy mikor a kormány kiadott egy megszorító intézkedést, és ő ahhoz igazította az intézmény működését (konvergencia program), már nem lehetett egyenesben tartani az előirányzottakat, mert újabb megszorítás jött. Amikor meg ahhoz igyekeztek alkalmazkodni, tessék, most meg a bázisfinanszírozásra tértek át. Minden újabb rendszer újabb megszorítás, s ilyen környezetben nyilván nem lehet tervezni, a vezetőnek igaza van, hogy a kudarcért nem ő a felelős. Koldulni pedig és könyörögni senki sem szeret. Márpedig itt az önkormányzatban most ezt kellett tennie, függetlenül attól, hogy önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe.

De az igazgató asszony akármennyire is a városvezető támogatója volt stratégiai kérdésekben, ezúttal innen sem számíthat korlátlan időre támogatásra. Kölcsönt már csak a Takarékszövetkezet adott, a többi bank szóba sem állt vele, a kölcsönért fedezetet pedig az önkormányzat vállalt, s ha jól sejtjük az is fizeti majd vissza, ha tudja.

A polgármester azt tűzte ki célul – hiszen ezt magyarázhatta el neki Jobban Eszter -, hogy a Misszió nagyobb kapacitását az állami központnak kellene adminisztratívan engedélyeztetni, s akkor évi 100 millióval több Ft kerülhetne be a korházunk költségvetésébe. Az OEP 1997-től leállt a kapacitás évenkénti felülbírálásával, pedig a Misszió ezzel jól járt volna, hiszen évről-évre egyre több beteget látott el. A kapacitást az egészségügyi intézmények között százalékosan osztják el, tehát ha a betegek egy része nem Vácra, hanem Veresegyházra jár kezeltetni magát, akkor az állami kiadás nem változik, csak a kapacitás arányai. Legalábbis, ha a kapacitást újra vizsgálnák, valószínű ez történne. Budapest több intézménye sem tudja kihasználni a nekik adományozott kapacitást, míg Veresegyház lakosságnövekedése miatt, és a környező településekre gyakorolt vonzereje miatt fizikailag már növelte, de az elszámolásában érvényre juttatni ezt nem tudja.

A cél tehát megfogalmazódott, és ezt a ÉVE is maximálisan helyesnek látja. A hibákat viszont ott érzékeljük, ahogy a nagyobb kapacitási engedély megszerzéséért lobbizni kezdtek. Mert az rendben van, hogy a polgármester bízik Jobban Eszter kapcsolataiban, de ha ez az utóbbi időben kevés volt, most miért is változna meg? A kapcsolatok persze fontosak, de ennél többet is lehetne csinálni.

A polgármesternek egy stratégiát kéne kidolgoznia, melyben a Misszió elérhetné az állami finanszírozás bővülését. Számos érvet fel lehet és kell sorolni a minisztérimok számára, de ez önmagában kevés. Úgy tűnik azonban, politikusként csak eddig jut Pásztor Béla. Amikor már elhangzik egy olyan javaslat, hogy legyen beígérve a szomszédos települések meddig lehetnek potyautasok (sem ők, sem az állam nem fizet a kezelésükért a Missziónak), vagy hogy kéne egy újabb gazdasági átvilágítás (2002-ben volt az utolsó), akkor a polgármester számára nem áll össze a kép.

Az átvilágítás arra jó, hogy azokkal az adatokkal már a minisztériumnál is lehessen lobbizni, nem a Misszió a hibás. Nem véletlen, hogy az igazgató asszony egyáltalán nem bánta volna. A környező települések számára a bezárás meglebegtetése azért fontos, mert véget vet a potyautasoknak, és aktiválja őket a közös lobbizásban, kormánynyomásban.

S végül a média bevonása a problémába azért volna helyes, mert azzal világossá lehetne tenni, hogy itt nem az állam plusz sarcolásáról volna szó. A kritika a közigazgatásnak szól, amelyik képtelen igazságosan szétosztani a pénzt, az ellátott betegek arányában.

Cikkünk tehát nem szól másról, minthogy összehangoltabban és jobban kellene lobbizni, s lehetne lépéseket tenni és politizálni. Ehelyett Jobban Eszter kapcsolataitól várjuk a csodát.