Szimbólumok harca – Aradi Vértanúk Ligete Veresegyház

Ezúttal nem egyesületünk, hanem jobboldali egyesületek és pártok által kitalált elképzelést ismertetünk. Egy emlékműállítás valósult meg, a Széchenyi téren az óvoda mellett

 

 

Az ARADI VÉRTANÚK ligete jött létre itt, s Batthyány Lajos miniszterelnökre, valamint az aradi vértanúkra lehet emlékezni,

ugyanakkor a terv alapján szónokoknak is ideális környezetet szeretnének a tervezők. A hangsúly, az ültetett fákon, egyfajta kerttervezésen lesz, középen egy zászlóval. A felavatása is ki van tűzve: 2009. október 6-ára. A konkrét terv megvalósíthatóságán kívül azt találták ki, hogy ne csak utcasarkok, és elhanyagolt kis füves területek legyenek, hanem olyan pontokra is szüksége van egy városnak, ahol közterek örvendeztetik az arra járókat, és főként azokat, akik a magukénak érzik a szimbólumokat, melyek egy ilyen helyen megjelennek. Ennek érdekében az alábbiakat tettek közzé:

Felhívás

MEGEMLÉKEZÉS A SZABADSÁGHARC MÁRTÍRJAIRÓL

2009. október 6-án lesz 160 éve annak, hogy az első független magyar kormány miniszterelnöke, gróf Batthyány Lajos és a tizenhárom aradi vértanú – többük nemzetiségi származású – mártírhalált halt a magyar szabadságért.

Az utókornak példát mutattak hazaszeretetük, hűségük, áldozatvállalásuk, kitartásuk, bátorságuk által.

Állítsunk az évfordulóra fiatalságunk elé méltó példaképeinkről emléket Veresegyházon!

Az emlékművet közadakozásból hozzuk létre. Veresegyház városban

több ezer család él, ha családonként 1000 Ft támogatást tud juttatni az emlékműre, már méltó emlékhelyet tudunk teremteni.

Számla szám: 66000011-11024240 / Veresegyház Takarék Szöv./

Várhelyi Vilmos Kiemelten Közhasznú Alapítvány Az adományoknál kérjük feltüntetni: „ EMLÉKMŰ”

Adószám feltüntetésével az adományról igazolást adunk.


Emlékezzünk, emlékeztessünk emlékművel!

 

S álljunk is meg itt egy pillanatra, mert a jelenlegi városvezetővel ellentétes hozzáállással rendelkezünk az ÉVÉ-ben. Igen tanulságos, hogy Veresegyházon emlékművek egyrészt alig vannak, másrészt szimbolikus értelemben maszatolás folyik, Pásztor Béla polgármester teljes erőbedobással vesz részt a közösségi terek létrehozásának eszmei tompításában. Ez lehet igen fontos egy szélsőségesen agresszív egymásnak feszülő közegben, máskor ugyanez káros, hiszen nem hagyja ez a magatartás az identitások megjelenését. (A szocializmus sem hagyta, s ennyiben Pásztor Béla valódi rosszértelmű folytonosságot képvisel.) Szerintünk rendszerváltásra van szükség, de nem abban az értelemben, hogy mi mást tartsunk esztétikailag szépnek, vagy ellentétes szimbólumokat kezdjünk el preferálni, mint amit a régi polgármester preferált, hanem stílus tekintetében: valósulhassanak meg a különböző közösségi terek.

Mi a magunk részéről tudomásul vesszük azt is, hogy az ember egy szimbólumteremtő lény, és hogy ezek a szimbólumok egymással szembe is feszülnek. Versengenek is vele a különböző csoportok és identitások. De lehet ezt sportszerűen tenni. Ha a fociban a két egymásnak feszülő szurkolótábor öli egymást, az rendőrségi feladvány, ha viszont csak másképp festik ki az arcuk – ezt egyébként a másik tábor megfélemlítésére teszik -, az még lehet igen inspiráló is. Veresegyházon az történt eddig, hogy ezeket a szurkolókat a megkülünböztethetetlenségig próbálták egymáshoz hasonlatossá tenni.

Az egyik legjobb bizonyíték erre az 56-os emlékmű, melynek kialakulási körülményeit ld. Gerhát Imre írásában. (Az 1956-os emlékmű állítás rejtelmei, Harang 2007. 76-86.) A szerző kritikájának igazat kell adni, nem látszik, hogy ez 56-ról szólna, a lukas zászló a kompozíció mögé van dugva, ráadásul a történet szerint a művészi szabadságot alaposan korlátozta a városvezető (ezt az állításunk utóbb az alkotó cáfolta), az önkormányzat által megszavazott modell-variációhoz azonban végképp semmi köze sem lett.

Az emlékművek lehetnek viccesek is, mint például a kétszeres embermagasságú csipesz Abátszalókon, de többnyire komolyak. Ízlések és pofonok… Reméljük, most a VJJE által egy olyan emlékhely jöhet létre, melyet a létrehozói a magukénak éreznek.

Olvasnivaló arról, hogy egy városban hogyan rivalizált a történelem során a maga szimbólumaival vallás, és nemzet. Egy etnográfus Szatmárról ír.