Ivacsiak átverése I..
Szerintünk komoly gond van. És nem csak azért, mert az ivacsi lakókkal nem korrektül járt el az önkormányzat, hanem azért is, mert egy hazárdírozó módszert választ titisztításnak. Előbbi szolidaritásbeli kérdés volna, utóbbi a város összes lakosát érinti:
Képzeljenek el egymás alá rakott 4-5 poharat, melyeket vékony cső kapcsol össze. A víz a legalsó pohárban a legkoszosabb, és a legfelsőben a legtisztább. Most az történik, hogy a legalsó alján összegyűlt mocskot kiveszik, és a legfelső közelében helyezik el. Ha csak egy része is szivárog vissza a legfölsőbe, az eddigi legtisztább vizű poharunknak lőttek, és a legalsó is lassan visszaszennyeződik, hiszen a víz végigfoyik a rendszeren.
Kezdjük beszámolónkat a lakossági fórum elején:
Pásztor Béla több, mint egy órát beszélt, de ne kérdezzék mit, mert nem tudnám felidézni. Volt ott szó arról, hogy a 70-es években vödörrel hordták az iskolába a a tó vizet olyan tiszta volt, (tehát ma is az ?) , meg hogy ő inni mert egy szenyvíztisztító vizéből (többen már sokadszor hallottuk ezt a történetet, csak úgy mint, hogy Vitray sem lehetett nála protekciós), szellemeseket válaszolt a hölgyeknek, hogy emlékszik még hajdanán milyen csinosak voltak (elterelés, oldás), beszélt arról, hogy az Ivacson élőknek is áldozatot kell hozniuk (moralizálás), meg hogy ha mégis gond, pl. bűz lesz, ő azért van, hogy megoldja (paternalizmus, és szembehazudás), a terepelőkészítés pedig nem probléma -tette hozzá – a helyi felhalmozott és odahordott zöldhulladékot ugyanis felgyújtjuk (Uramisten!).
Kedves ivacsi lakosok, kérjük nézzék meg e terület múlt évi rövidfilm-dokumentumát ITT.
Hangfelvételként pedig a mostani bejelentést: „A szemetet azt meggyújtjuk”.
Tatár Sándor mikrofonhoz engedéséhez szinte könyörögni kellett. Ő viszont nem beszélt félre, nem nézte hülyének a hallgatóságot, még a hölgyeknek sem udvarolt, ennek megfelelően a hallgatóság egycsapásra értelmesebbé is vált, mert valahogy az előadó és a befogadó hasonul. Kiderült, hogy a lakosok aggodalma nem alaptalan, az iszap szikkasztás során keletkező vize visszakerülhet a tóba, ezért az iszapot a szikkasztás idejére sem a tavak fölé, hanem alá kéne rakni, hogy a vállalkozó időszűkébe került, mert a strand működtetését be kellett volna zárni, de ezt az önkormányzat nem akarta, és most ezért a gyorsasági kényszer, valamint, hogy igen, nem kizárt a bakteriális szennyezettség megléte is az iszapban, ezt menet közben monitorozni kell.
Az ÉVE nem tud mást tenni az ügyben, mint hogy megpróbálja garantálni, ha már az Ivacs környéki lakókat így behúzták a csőbe, legalább egészségkárosodás ne érje őket, és a tó visszaszennyeződése se történjen meg. Ehhez pedig annyit kell tennünk, hogy folyamatosan hatósági figyelmet kérünk a munkafolyamat során. Nyilván akadnak technológiai megoldások, melyek a fusizásból származó eseteges gondokat menet közben is kezelni tudják, s ha odafigyelünk a vállalkozó is jobban odafigyel.
A lakosok felháborodását, hogy csak most értesülnek a dolgokról, teljes mértékben megértjük. Ehhez a technikához az utolsó pillanatig asszisztált a jegyző, ő tudja miért.
Volt mókás jelenet is. „No, de hol van Bárczi László, a mi területi képviselőnk?” – Mire a polgármester: „Erről én tehetek, én nem mondtam neki, hogy lesz ez az összejövetel.” – Mire egy lakos: „De nem volt épp ott azon az önkormányzati gyűlésen, mikor meg lett beszélve ez a nap?” Meg egy másik: „De nem neki magától kéne jönnie?” (Nekem meg volna rá egy fogadásom, hogy nem, hogy nem szólt neki a polgármester, de épp azt szólta, hogy ne jöjjön, bízza ezt rá.)
Nyilván Bárczi László nem akar legközelebb is ennek a területnek a képviselője lenni,. ezek után sok esélye amúgy sem volna.
S végezetül talán nem tudják a képviselők, és maga a polgármester sem, mit beszéltek az emberek mikor széledni kezdtek. Például olyasmit, hogy nem kétséges, hogy valakinek valami anyagi külön haszna van ebből a megoldásból, meg hogy valami itt egész biztosan nem tiszta, meg hogy a szikkasztó tó felé rakatása nem logikus.
A polgármesteri egyórás showműsora néhány perc alatt a helyére került. Nem kellett hozzá több, csak néhány perc, egy tiszta beszédű felszólaló. De ezt csak azok a képviselők tudják, akik maguk is jelen voltak, és van még szemük. A többiek meg dugják csak a homokba a fejük, s nehogy lemondjanak. Mi lenne velünk nélkülük, hol lennénk például Bárczi kéviselő nélkül?
Zsolt Péter személyes beszámolóját ld. itt.