Zsolt Péter elemez – A keresztény liberalizmus

Zsolt Péter elemez – A keresztény liberalizmus

Ma Magyarországon a kereszténység és a liberalizmus inkább egymás kizáró. Ennek  politikai okai vannak, valójában a kultúrtörténeti távlatból egész más a képlet, de a jelen is bonyolultabb, gondoljunk csak Beer Miklós volt váci püspök menekültekkel szolidáris cselekedeteire vagy Ferenc pápa nyilatkozataira. Vallásszociológiailag a liberalizmus nyugodtan tekinthető elvarázstalanodott (Max Weber kifejezése), vagy másként, vallási tartalmát vesztett kereszténységnek.

Tom Holland filozófus-történész könyvében kifejti, hogy a liberalizmus voltaképp szekularizált kereszténység. S szerintem is a kereszténységben jelenik meg a legtisztábban a másikra való odafigyelés, a cselekvő segítés kötelezettsége, a másik helyzetébe való belehelyezkedés (empátia) és a szeretet parancsa. Ezek pedig ugyan azok az elvárások, mint a liberalizmus emberi jogi alapokra helyezett szolidaritása.

S hogy miért a kereszténység az első?

A hinduizmusban is ott van már a cselekvési kötelezettség, mely szerint időről-időre foglalkozni kell a szegénységgel és segíteni kell rajtuk, ennél azonban erősebb az a kaszt rendszer, mely tiltja a keveredést, az alacsonyabb kasztokkal való érintkezést. Ebből a típusú segítésből általános emberi jogok, mindenkire kiterjedő méltóság kinőni nem tud, hiszen hogy tudunk segíteni azon, akihez hozzá érni sem szabad? A buddhistánál a csúnya érintése szabad, sőt a fejlődés egy magasabb grádicsán már kívánatos is.

Ugyanakkor a buddhistáknál az egyéni út keresése, az érzelmektől való szabadulás és így az egyéni szenvedéstől való szabadulás semmiféle kötelezettséget nem ró ránk, hogy segítsünk másokon. A másik nem kevesebb attól, hogy szegény, vagy mert kevésbé született előkelő családba mint a hinduknál, de szenvedése az ő szenvedése, és a világ dolgain ÉN nem tudok változtatni, csak megmutatni tudom az utat. Ahol Krisztus már gyógyít, ott Buddha már kifejezetten passzív a beteggel szemben. Néznie, szemlélnie, elfogadnia kell tudni, ez a legmagasabb szint, nem a cselekvő segítés. A liberalizmus segítési kötelezettsége tehát nincs ebben a kultúrában, s ezzel kicsit ellent is mond az emberi természetben megjelenő gondoskodási ösztöneinknek. (Már a delfineknél is a rászoruló segítése mögött egy erős szociális ösztön van.)

A zsidó kultúrában a saját vallási közösséghez tartozók iránti kötelezettségeket találunk. “Isten parancsa”, hogy mely napokon kell különösképp segíteni a rászorulókat, s ami azt illeti az Ókorban azzal, hogy a görögökhöz képest nem elkülönítették a betegeiket, hanem ápolták – s így azok inkább is maradtak életben -, demográfiai előnyökre tettek szert.

A kereszténység függetlenül a származástól minden embert egyenlőnek tart, és azt vallja, hogy mindenkinek ugyan olyan esélye van bekerülni a mennyek országába, sőt, Jézustól rendre azt halljuk, hogy a hátrányos helyzetűnek, az alacsony státusúnak és a megvetettnek még nagyobb is. Másfelől a cselekvés nem lehetőség, hanem kötelezettség, azaz a szolidaritás a szeretet elvárása. Az, hogy a szeretet nem parancsolható alapvető problémája a zsidó-keresztény hagyománynak, mely a többit nem terheli, viszont a minden egyes ember iránti segítési kötelezettség felvállalható életmód és teljesíthető.

A kereszténységről Teréz anya jut eszünkbe és kevésbé a keresztény elvonuló misztikusok. A terézanyaság az, amit keresztény kultúrának nevezünk, ám ebből mára a vallástalan liberalizmus maradt. Pontosabban nem teljesen. Két oldalról is erős támadás éri ezt a hagyományt. Egyfelől a politikai illiberalizmus részéről – mely közösségben és nem egyénben gondolkodik -, másfelől a fogyasztói társadalom részéről, mely egyénben gondolkodik, de felszámolja a szolidaritási kötelezettséget és az egyenlőtlenséget kultiválja.

Ld még Holland könyvéről magyarul: https://www.metazin.hu/index.php/item/3792-a-szabadelvuseg-kereszteny-gyokerei

Tőlem egy korábbit: http://elniveresen.hu/zsolt-peter-elemez-kereszteny-europa/

Javítás: a 24.hu cikkben véletlen Rubenst írtam Rembrandt helyett. https://24.hu/poszt-itt/2015/09/11/milyen-kereszteny-europat-akarunk-vedeni/

Kategória Szakmai anyag