Szentedrén a Víz Koalíció rendezvénye kapcsán

Egyre jobban sikerülnek – tapasztalatom szerint – a deliberatív eljárások gyerekcipőibe tartozó folyamatok, mint amilyen a közösségi költségvetés, vagy a world café. Ennek oka kettős, maguk a résztvevők egyre rutinosabbak, beleértve a szervezőket is, akiknek egyre több tapasztalata, s egyre több háttérmunkája fekszik egy ilyen rendezvényben, a másik ok pedig az, hogy ott vannak a döntéshozók és a szolgáltatók.

Ezzel szemben személyesen is tapasztalom, hogy milyen kudarcosak azok a rendezvények, amelyek módszertanilag nincsenek átgondolva, ahol csak a jó szándék van meg, hogy vonjuk be az embereket, legyen társadalmasítás, vagy pedig a manipuláció a mozgató.

Ilyen híres manipulatív közösségbevonás a nálunk Magyarországon kreatívan bevezetett nemzeti konzultáció. Általában a részvételi döntéshozatal feltétele, hogyha a résztvevők beemelésre kerülnek, a végén ne érezzék azt, hogy manipulálták őket, hogy igazából nem fontos amit mondtak, nem lett része a vitának. Akkor már sokkal jobb az autoriter vagy a szakmai döntéshozatal, utóbbi esetben a döntést rábízzuk a hozzá értőkre, majd azt az államgépezet kikényszeríti, előbbi esetben pedig a politikusok hozzák meg a döntést. A végén úgy is ők vállalják a döntésük következményeiért a felelősséget. Hollandiában a biciklis nemzetté válást nem közösségi döntéssel hozták meg, a politikai elit döntött. Norvégiában, hogy az olajvagyont hogy használják fel nem közösségi döntéshozatallal hozták meg, de az elit az alapján döntött, hogy a norvég társadalmat odaképzelte az asztalhoz. A fenékküszöb építést a Dunán nem közösségi döntéshozatal alapján hozta meg Magyar Péter, hanem a szakmai és a politikai keverékét láttuk.

Ami azonban a demokráciát illeti a deliberatív döntéshozatali mechanizmusokon múlik, hogy sikeresek lesznek-e, vagy visszacsúsznak ezek a társadalmak oda, ahonnan egy autoriter irányításból ki akarnak kerülni. Egy minampi cikk azt írja, hogy öt éven belül az autoriter rendeszerekbe az országok 80%-a visszacsúszik. S ez jó figyelmeztető jel Magyarország vagy a most választások utáni eufóriában lévő Szerbia számára.

A deliberatív technikák titka, hogy keretet adnak, hogy mederben tartanak. Voltam egy rendezvényen, amit az alkotmányozás témájában hirdettek meg. Híres, témához értő alkotmányjogászok ültek kinn a színpadon, hárman. Előadásaik után a közönség hozzászólhatott. Bárcsak ne tették volna! Nem tudtak tekintettel lenni a szót kapók arra, hogy rajtuk kívül más is szeretne beszélni, a leállításukat ők is, de más is durva beavatkozásnak és antidemokratikusnak tartották. Megint más beleszőtte a véleményébe a lélekvándorlást, mondván, az új alkotmányba helyet kell kapjon. De mivel nem voltak témák szerint felbontva az alkotmányozási területek, valamint nem volt vita, amiben a butaságokat kigyomlálhatták volna a résztvevők, hanem a közönség monológjai szálltak el a levegőbe, mindenki a végén rosszul érezte magát. A mediátorral később találkoztam, s röviden annyit mondott, soha többet ilyen feladatot nem vállal.

Ezzel szemben a world cafék mint említettem egyre sikeresebbek. A résztvevők elégedetten állnak fel, menet közben rengeteget tanulnak, növekszenek az ismereteik a témáról, hálásak ezért, valamint azért is, hogy ők is beleszólhattak a brainstormingba. De ez még nem deliberatív eljárás, ez még csak annak az előszobája. Ugyanis a résztvevőknek nem kell döntést hozniuk és a döntéseik nem valósulnak meg, horribile dictu „csak” tudást és lelkesedést visznek haza, de mindez nem terjed tovább a szélesebb közösség felé. Viszont mint minden fókuszcsoportos kutatás a felmerülő problémák és vágyak létezők. Ezért bármilyen különös, a leghasznosabb nem a civil résztvevők számára egy ilyen rendezvény, hanem a szakemberek és a politikusok számára. ezért is nagyon szomorú a számomra, hogy általában ők mennek el a zárások előtt. De valamit ez is javul.

A korábbiakban a politikusok megnyitottak egy ilyen eseményt, majd bokros teendőikre hivatkozva távoztak. A szervezők hálálkodtak a reprezentációért, megköszönték, hogy egyáltalán… Ez például Szentendrén a vízzel kapcsolatos Víz Koalíciós rendezvényen megváltozott. Különböző ideig bírták a politikusok és a vízközmű szolgáltatók, de bírták, Szentendre polgármestere végig, este 8-ig jelen volt, és ő is zárta le az eseményt.

Figyeltem az asztalok munkáit, nyilván a vízközmű szakemberei voltak szakmailag a legpengébbek, s helyenként uralták is az asztalnál felmerült témát, nem véletlen. Ha azonban több ilyenen vesznek majd részt, ők is rájönnek arra, hogy az asztaloknál a munka más jellegű, mint a szakmai előadások feladatánál. Alkalmasint ők is megkérhetők, hogy szakmai előadással tágítsák az összes résztvevő tudását. Szentendrén a szakmai előadásokat a civilek által felkért szakértők adták, az adatokat pedig a szakértőknek a civilek gyűjtötték be. A közműszolgáltatók nem teljes része szolgáltatott adatokat, az adatok nem mindig voltak egymással összevethetők. A közműszolgáltatók jelen lévő tagjai ugyan hivatkoztak arra, hogy nekik szigorú protokollok szerint kell az ellenőrzéseket elvégezni. A jelenlévők tudvalevőleg mindig kivételek, de a tények rejtőzködésről és pontatlanságról tanúskodnak. Azt gondolom mindenképp annyi átment a szolgáltatók irányába is, hogy a civilek rendkívül profi tanulmányt tudnak letenni az asztalra, mert megszervezik az adatkikérést és a feldolgozást, tehát nem is érdemes nem együttműködni. Ráadásul a cél közös, az üzemeltetők és a tisztítók kapják meg a megfelelő forrásokat, hogy jól tudják a munkájukat végezni.

S most térjünk vissza egy kicsit a politikai ösztönös reakciókra, mely a korábbiakban jellemezte a deliberatív kezdeményezéseket. A civilek kekeckedő, mániákus, szakmailag amatőr, a felelősséget nem vállaló kibicek pozíciójában voltak. Ebből a pozícióból kellett kikeveredniük, ehhez kellett megtalálniuk a kommunikációs és a szakmai segítséget is.

A politika egy másik attitűdje, hogyha a civilek felhívják valami hibára a figyelmet, pl. hogy nem tiszta a levegő, vagy nem megfelelő az ivóvíz ellátás, vagy nincsenek bicikli utak, vagy túl sok a parlagfű stb., akkor a politika úgy érzi, hogy ezeket a dolgokat neki kéne rendben tartani és ha nem sikerül, az vele szembeni kritika. Ezért a politika megpróbálja kooptálni ezeket a civil szervezeteket, vagy ha túlságosan „okosak” és pláne, ha professzionalizálódnak, akkor megpróbálja lejáratni, sőt üldözni, forrásait megkérdőjelezni. A kérdés persze az, hogy ugyan miért probléma az, ha külföldi anyagi forrásból szeretnék azt, hogy tisztább legyen a levegőnk és a vizünk? – De láthattuk, hogy e téren nagyon elszabadultak az indulatok. Politikai szempontból integritás probléma, ha a politikust jobban érdekli saját hatalma megtartása, mint az ügy szolgálata, amiért anno politikus lett.

A demokrácia tehát a deliberatív folyamatok beépülésétől, sikerétől függ, melyhez szükség van arra, hogy a politikus integritása a helyén legyen, hogy a szolgáltatók integritása is. Többször megfogalmaztam már civil barátaimnak is, az integritás csatorna olvasóinak is, készítettünk podcastot is, ahol Klotz Péter beszélt erről, vagyis arról, hogy a közművek mérnök szakemberei és minden dolgozója közt is kellene integritás tréninget tartani, sőt, jó volna, ha ezek az üzemek, vállalatok rendelkeznének integritás tanusítvánnyal.

Végezetül mitől lesz valami delibaratív döntéshozatal, ha és amennyiben a world café vagy a közösségi költségvetés még csak a deliberatív demokrácia előszobájának tekinthető? – A legtöbb elakadás a résztvevők és a társadalom szélesebb befogadása közt van. Jól mondta Szulovszky István, aki asztalgazdaként összefoglalta a végén a brainstroming során gyűjtött infomrációkat, hogy talán most, hogy ilyen aszályos nyarunk volt a társadalom részéről van fogadókészség arra, hogy odafigyeljenek arra is, hogy a víznek van ára, a rezsicsökkentés pedig nem a megtakarítás. Ami a számlánkon fel van tüntetve az valójában az az összeg, ami hiányzik a rendszer működtetéséből és tervezhetőségéből.

Marad itt azonban egy szakadék, a megszokott és egyéni önzésre épített populista megoldások nehezen fordíthatók át, és kérdés, hogy mennyi ilyen jellegű keserű pirulát kéne lenyomni a társadalom torkán. A deliberatív döntési folyamatok végeredménye az, hogy a társadalom felnőtté válik, mert felnőttként is kezelik. Első lépésként a rendezvény zárásakor azt javasoltam, hogy az itt elhangzottak kerüljenek be a helyi nyilvánosságba, jelenjen meg a helyi lapban. Az asztalgazdák maguk ajánlották fel, hogy leírják, ami a lapjukon összegyűlt. A polgármester megköszönte, hogy mi civilek is ingyen tettük oda magunkat. Nem emlékszem, hogy ez korábban bárkinek feltűnt volna.