Sajtóalap, de hogyan? – Zsolt Péter elemez
2007-ben történt, amikor Veresegyházon már bíróságon kértünk helyreigazítást a helyi laptól, mert hamis információk jelentek meg rólunk, a bíróság úgy döntött, hogy nem ad helyt a kérésünknek, mert a veresi lap lap nem írta ki a szervezetünk nevét, tehát nem voltunk beazonosíthatók. Nem, a fenét nem.
A bíró semmit sem értett a helyi és az országos lapok közti különbségből. Egy országos lapban, ha nem írják meg a helyet és a szervezetet, valóban nem lehet tudni kiről van szó, egy kisvárosban mindenki tudja anélkül is, hogy kiírnák. Miért is jut ez a sztori az eszembe? – Mertnincs tökéletes modell, és ha az a kívánalom, hogy a Sajtóalap ne nyújtson támogatást olyan médiumoknak, melyek bíróságon pert vesztettek, hát némileg esetleges ki veszít pert és ki nem.
A Sajtóalap egy új tervezett módszer a magyar professzionális nyilvánosság megmentésére. A Tisza párt immár médiatörvénybe beírt javaslata. Ugyanakkor számos dolog még nem tisztázott. Szerintünk hibrid rendszerben kéne felépíteni az alapot, mely áll alap alapból, ami mindenkinek alanyi jogon jár, bizottság általi pénzosztásból, sorsolásból és 1%-hoz hasonló rábökésből.
A Sajtóalap hibrid módszerű pénzosztása sok-sok részletszabályt felvet még.
1: Mindenkinek járó Sajtóalap alap. Mi a feltétel pl. hogy valaki felkerülhessen a listára és így egy minimális alapfinanszírozást is kapjon? Ennek összege mekkora lehet, kell-e összegben is differenciálni? – Mondjuk, ha egy magát médiavállalkozásként regisztráló szervezet elveszít egy sajtópert, kizárandó-e a Sajtóalap alapból? Mennyi időre? És mondjuk a Mandiner vagy a Megafon volt propagandista figurái, ha egy vállalkozást indítanak kizárhatók-e?
A kérdés, az is, hogy a médiapaletta funkcionális elkülönültségei szerint ki kerülhet fel a listára. Rádiók, bloggerek, online elektronikus tartalmat készítők? Online lapok? És ha van valamennyi pénz elkülönítve, akkor a jelentkezők arányában kell ezt elosztani? – Ha így történne – excluzív csoportszerkezet jönne létre, ami azt jelenti, hogy a csoport tagjai abban érdekeltek, hogy ne minél kevesebben legyenek. Máris adódik a lehetőség, hogy egy társadalmi vitában maguk az érintettek hordják ki, hogy milyen nyilvánosságbeli vállalkozások kerülhessenek a „csoportba” és melyek nem.
2. A véletlen A másik a sorsolás. Megint felmerül a kérdés, hogy kik kerülhetnek a listára, akik közül sorsolni lehet, akik aztán plusz nyereményként pénzt kapnak. Ezek pántlikázott pénzek legyenek, vagy szabad felhasználásúak? És mivel közpénz, milyen ellenőrzés társuljon hozzá?
3. 1% A harmadik az állampolgár javaslata, hogy kihez menjen támogatás. Ez szűküljön az adó 1%-nak elosztási technikájához, vagy kerüljenek be a nyugdíjasok és a még nem adózok is. Ha igen, kombinálják a két dolgot valamiképp, vagy eleve csak az egyik verzió legyen?
4. Sajtóalap bizottság A negyedik a pénzosztó bizottság. Míg az előzőnél a korrupció kizárása a fő, itt elkerülhetetlen a személyes szimpátia, de itt is kérdés, hogy kik legyenek a bizottságban, és hogy történjék a pályáztatás, mik legyenek a pályáztatás pontozható szempontjai.