A kijáró ember bukása – Hankó-ügy Veresegyházon
A fő állításunk az lesz, hogy Hankó pénzosztó korrupt cselekvése azért nem tűnt fel, mert évtizedek óta normálisnak tartják helyben is a diszkercionális döntéshozatalt.
A diszkrecionális döntés azt jelenti, hogy születnek törvények, majd e törvények alapján magasabb szabadságfokkal dönthet az, aki a felhatalmazást megkapta. Például Pásztor Béla anno megszavaztatta a testülettel, hogy ne bizottság, hanem ő maga dönthessen arról ki kap szociális tüzifát, vagy hogy mennyi pénzt lehessen jótékony célra adni szomszéd településeknek (korábban kölcsönt, de azt megtámadtuk és az APEH megtiltotta a „banki” tevékenységet), s miután a felhatalmazást megkapta élt is a jogával. Nem csak a rászorulóknak adott, de ezt a nyilvánosság nem igen tudta, és aki tudta általában azt gondolta, hogy ennyi lehetősége had legyen, mert egyébként olyan jól kormányoz. Nyilván nem véletlen ad néhány mázsát nem csak a rászorulóknak, hanem olyanoknak is, akiknek Veres hálás lehet. Ezt mi, néhányan, korrupciónak neveztük, de Pásztor Béla nem értette miért bántjuk, hiszen ő azt hitte a korrupció csak az, amikor pénzt fogad el szolgáltatásokért. A tüzifáért ő nem kért pénzt, nem tett el zsebre, így azt hitte, ez rendben van.A diszkrecionális irányítást vezette be, mert még nem tudta, hogy ezt majd illiberálisnak fogják mondani, mikor rátalálnak erre a kifejezésre.
A diszkrecionális döntéshozatal itt Veresegyházon – reméljük más településen elő nem fordulhatott 🙂 – a kultúránk része lett. Aki felül, van, aki felhatalmazást kap, annak a döntései jogszerűek, politikailag ugyan kifogásolhatók, de kit érdekelnek a nyavalygók. Kevesen vannak, a többséget vagy nem érdekli, vagy tudomásul veszi.
Mindenkinek meg kell értenie, hogy jóban kell lennie a többséget élvező politikussal, a kormánnyal, a hatalommal, nekünk Pásztor Bélával. Ráadásul a mi polgármesterünknek évtizedes gyakorlata volt a központi hatalommal szembeni zsiványkodással. A zsiványkodásnak kell tudni a határait. Pásztorban azt szerette a nép, hogy gyakran tovább is nyújtózkodott, mint a takarója, és valahogy mindig megúszta, mindig a növekedés érdekében nyújtózkodott és nem saját zsebre játszott. Az ő terepe a hatalom és Veresegyház volt. Alighanem ki is emelkedett azok közül a zsiványok közül, akik saját zsebre dolgoztak, de a klientúra építés és a kiszorultak kiszolgáltatottá tevésének játékait tekintve ugyanazt űzte, mint amit a Fidesz később illiberálisnak nevezett.
Az illiberalizmus megpróbált úgy megjelenni, mint egy új kormányforma. Valójában igen egyszerű törzsi filozófiát követ. Aki nincs vele, azt kiéhezteti, aki vele van, még ha bűnöző is, megvédi, kiemeli. Politológusok keresték a legitimáló kifejezéseket. A „legsikeresebb” Körössényi András plebiszciter, azaz vezérdemokrácia elmélete volt. De volt, aki a filozófiában Carl Schmitt-et ajánlotta tanulmányozni. Megint más (Lánczi András) szerint a NER lényege az, amit más korrupciónak nevez.
Amikor megjelent a településünkon Hankó Balázs (korábban Tuzson Bence volt a képviselő) a legtöbben csak azt látták benne, hogy rajta keresztül lehet kijárni majd mindent, jó érdekérvényesítő lesz, érdemes vele összekapaszkodni.
Felmerül a kérdés miért bukott meg Veresegyházon a NER, ha egyszer a kijáró emberhez való igazodás kulturálisan legitimnek, normálisnak, az egyetlen logikus útnak tűnt, és ilyenformán minden más irracionálisnak, sőt etikátlannak, hiszen nem szolgálja a város érdekeit, ha nem találjuk meg a kijáró embert. Miért szolgálná a város érdekeit egy másik jelölt, akit nem is ismerünk, aki egy ellenzéki Tiszás, aki nem lesz jó kijáró, mert nincs beágyazva a minisztériumokba, nem is hallottak róla, nincsenek politikai kapcsolatai, nem része egy működő hatalmi hálózatnak?
Míg tehát Hankó esetében semmit sem láttak veresi barátaink a kifogásolható korrupcióból, mert nem is látták azokat valóban, de ha látták volna sem tartják korrupciónak, hanem normális diszkrecionális működésnek, addig László Endre Mártonról, a későbbi győztesről semmit sem tudtak.
László Endre Márton ráadásul más kampánytechnikát választott, mint Hankó Balázs. Hankó kiélvezte a helyi politikai vezetők közti szimpátiáját (együtt fotózkodtak, a piacon operatőr kísérte az örömködést), László Endre Márton pedig közvetlenül igyekezett a választókhoz szólni, főként a közösségi médiában. Hankó rokona is jelen volt a veresi piacon mint vásáros, és a piaci árusok közt népszerűségre is tett szert, de valami mégis megváltozott.
Az illiberális, azaz a diszkrecionális önkényes vezetésből lett elege az embereknek, és Hankó ezen a hullámon ült. Hogy milyen mértékben, az a választási vereség után derült ki, melynek véleményünk szerint börtönbüntetés lesz a vége. Hacsak nem megy be az ügyészségre, és tud valami nagyon konkrét bizonyítékot felmutatni Rogán Antallal vagy Orbán Viktorral szemben.