Zsolt Péter elemez – Elhúzódó rendszerváltás

Szeretem elemzőként párhuzamba állítani Pásztor Bélát Orbán Viktorral. Noha Pásztor soha sem mondott olyat, hogy teli rüszttel poloskákat fog kitakarítani, de azért olyasmit igen, hogyha netán zöld tüntetést szerveznék Veresegyházon, ahová elhívnám a budapesti barátaimat, akkor azokat elvené a veresi ember. Szóval erőszakkal való fenyegetés és provincializmus volt itt is, ráadásul a konfliktus is hasonlított a mai akkumulátor gyár kontra magyar érdek közti konfliktusra, hiszen a gyártelepítés itt Veresen és országosan is a rendszert tartaná/tatrotta volna fenn, míg a lakosság érdeke épp ellentétes. (Sokan Veresen ma sem értik, hogy miért ne lett volna jó a BD letelepülése, de hát sokan azt sem értik, hogy miért nem kell a vízlépcső a Dunakanyarba, vagy miért nem kell Paks II, vagy miért nem kellenének az akkugyárak.)

Érdekes és párhuzamba állítható Pásztor Béla gazdaságilag fenntarthatatlan rendszere ellenére a politikai sikere. Lehet valami politikailag sikeres annak ellenére, hogy pilótajáték. Először még jelentős ellenzékkel kellett a testületben szembenéznie, később újra és újra nyert, kétharmaddal, aztán még többel. először a zöld képviselet szorult ki (Tavirózsa), aztán már a KDNP-FIDESZ képviselők is csak listáról kerültek be. Teljes apátiába is fulladt a lakosság értelmes része, a magukat Pásztorral szembe ellenzékinek tartott civil képviselők is azt mondták, hogy semmit nem lehet tenni, amíg Pásztor hatalomba van. (Mellesleg Pásztor ameberei is civilek voltak!) Ha benéztünk egy testületi ülésre, mintha zombik ültek volna. Tragikomikus volt, és országosan ugyanezt látjuk, a Fidesz értelmiségi háttérudvara eltűnt, először a Battyány Alapítvány, aztán a végén már a Bencsik féle ősfideszesek is háttérbe kerültek. Pásztor Béla is bölcs emberként alighanem a végén már csak magára számíthatott, senki nem mondott neki ellent, ahogy Orbán Viktornak sincsenek már tanácsadói.

Ha eddig a párhuzamba állítás kellőképp meggyőző volt, akkor jósolni is lehet, hogy lehet, hiszen Veresegyház politikai laboratóriuma egy lépéssel mindig előrébb járt az országos fejleményeknél. Pásztor Béla kiöregedett a politikából, de igazából nem életkora okán. Az országos nyomás vált túl erőssé, ahogy most Orbán Viktor is elfáradtnak tűnik, de igazán nem életkora okán, hanem mert a külső nyomás nem kedvez. Még Trump elnökké választása ellenére se. Bár Rogán aligha került volna le a szankciós listáról, ha nem Trump lesz az elnök, de ez minden, ami külpolitikai szerencseként felmutatható, minden más rosszul alakul a Fidesz számára. A pénzcsapok elzárása Brüsszelből épp olyan, mint a központi költségvetés pénzcsapjainak elzárása Veresegyháztól. Nálunk Orbán zárta el a pénzcsapot Pásztor elől.

Bár aratott látványos győzelmeket Pásztor a hazai rendszeren, még Bolgár György figyelmét is felkeltette. (Egy ízben fel is hívtak a Beszéljük megből, hogy méltassam Pásztor politikai bátorságát a Fidesz retorikával szembe, de én Bolgár úr meglepetésére másról, a helyi kiskirályság problémáiról beszéltem és arról, hogy ez ugyanaz, mint Orbáné.) Kétségkívül többször sikerült Pásztornak megalázkodásra kényszerítenie a Fideszt, például akkor, amikor a katolikus iskola átadásakor Tuzson Bencét levegőnek nézte mindenki, noha az építésre a pénz nagy részét a kormány adta. Az átadáskor mindenki csak Pásztort dicsőítette, még az egyházi vezető is.

A Pásztor-királyság ma még nem ismert okokból mégis választási ciklus közben omlott össze. És nem egészségügyi okokból, Pásztor Bélával többször találkoztam még a lemondása után, kapott egy szobát az önkormányzatnál és bejárhatott, valamint mindig kiautózott az Álomhegyi tóhoz, Ahhoz a tározóhoz, ami mostanság mindig habzik, mert a szennyvíztisztítóből belemegy a fekália.

Pásztor Bélának tehát menet közben kellett lemondania, és aztán az új választáson nem a helyi óellenzék jött vissza, az ugyanis teljesen leépült a hosszú küzdelemben. Én még csak nem is indultam képviselőként sem. De nem is a helyi Fidesz jött vissza, hanem a korábban Pásztor hátsó szobájában várakozó saját emberei. Olyan ez, mint országos szinten Magyar Péter, meg Szendi-Romulusz. Ha lehet hinni ennek a mintázatnak, akkor Veresegyházon nem következett be rendszerváltozás, sokkal inkább egy Pásztor Béla nélküli békés átmenetet láthattunk. Ahogy telnek az évek viszont, szép fokozatosan szorulnak ki a korábbi Pásztor emberek, tehát itt Veresegyházon egy elhúzódó rendszerváltás tanúi lehetünk, de ennek mozgatója már tényleg a kegyetlen idő. Országosan a végnapjait látjuk a Fidesznek, miközben egy Fidesz második vonal kerül hatalomra. Egyesek az átmenetet fogják csak kiemelni ebben (ld. a DK kommunikációját), mások elismerik, hogy lassú rendszerváltás mégis csak végbemegy.

Jelen pillanatban több elemző, s maga Magyar Páter is gyors rendszerváltozást ígér, van aki a 89-eshez hasonlítja a lehetőségeket. Kerekasztalhoz, értelmiségiek megállapodásához, intézmények újra gondolásához, alkotmányozáshoz vezető utat lát. mások Fidesz 2.0-ról beszélnek, ami alatt azt értik, hogy Magyar vezetésével nem lesz elszámoltatás. Valahol a kettő közt lesz az igazság, egy lassú rendszerváltás elé néz az ország, ha hinni lehet Veresegyház példájnak.