Beszámoló a helyi sajtóombudsmani rendszer alakulásáról

Egyfelől nagyon örülök, hogy van fogékonyság és történt bizottsági támogatás az ombudsmani rendszer kialakítására. Ez röviden annyit tesz, hogy a város testülete konszenzusos módon felkér valakit, aki időnként megírja mi tetszett a helyi lapban (ha van tévé, helyi rádió abban). Szerinte mikor lett volna olvasóbarátabb, esetleg kiegyensúlyozottabb, érdekesebb a lap. Tulajdonképpen ezt megírhatná bármelyik olvasó is, csak hát nem mindegy ki az az olvasó. Ez esetben az ombudsman egy mindenki által elismert köztiszteletben álló személy, és már az megtisztelő, hogy veszi a fáradtságot, függetlenül attól, hogy kap-e ezért javadalmat vagy sem.

A bizottsági ülésen számos kérdés felmerült. Például a fenti, hogy kapjon-e javadalmazást, hogy milyen időszakonként jelezzen vissza, hogy egyáltalán ez a visszajelzés publikálva legyen-e. Nyilván a helyi média jobban örül annak, ha az ilyen visszajelzéseket bizalmasan kapja. Erre már az elmúlt években is felkérhetett volna valakit, itt azonban többről van szó. A nyilvánosság erejéről, egyfajta bátorságról, hogy a helyi média tudja magáról, hogy jó, meg meri mérettetni magát, bízik abban, hogy az ombudsman jószándékú és van mégvalami, rájön arra, hogy az ombudsman voltaképp az ő szabadságát növeli, mert ha függő viszonyban van a megrendelőtől, aki ez esetben nem az olvasó, hanem az önkormányzat, akkor az ombudsman nyilvános véleménye bátrabbá teheti, hogy kritikusabb is lehet. Már, ha az ombudsman ezt javasolja, de alighanem, ha az olvasókat képviseli, szeretné tudni hol vannak az önkormányzatnak nehézségei, hol akadt el mondjuk egy civilekkel való tárgyalási folyamatban, egy projektben.

Felmerült kérdésként, hogy előbb meg kéne találni a megfelelő embert és csak azután kéne elhatározni, hogy legyen Veresegyháznak médiaombudsmanja. Ez egy érdekes felvetés volt, de akárcsak a nyilvánossátevésnél, némi bátorságot igényel, hogy előbb legyen meg a szándék, hogy szeretnénk egy ilyen intézményt, és azután keressük az embert. Ez így sokkal elvibb, helyesebb megközelítés, és aztán a bizottság így is döntött. De jó volt a vita, nevezhetjük gomb-kabát vitának.

Könnyű azonban obstruálni egy konszenzusos igényt támasztó javaslatot. Elegendő csak mindig olyan valakit előterjeszteni, aki másvalaki számára elfogadhatatlan. Ilyen esetben szét lehet tárni a karunkat, hogy mi szerettünk volna ombudsmant, de hát sajnos ők nem fogadják el a mi jelöltjeinket, mi meg nem tudjuk az övékét, mert az ilyen meg olyan. Ha így alakulna a dolog viszont, ez egy hamis játék volna. Ha nem volna egy igaz ember se Veresegyházon, az borzasztó volna, és nem is igaz, hogy nincs ilyen, ez sokkal inkább szólna az önkormányzatról, mint a veresi népességről.

Nem merült fel, de majd felmerülhet, hogy miért is vállalná el ezt valaki, mégha konkrét időintervallumra is – pl. két év. Ha a pénz a motiváló, akkor azt le kell csökkenteni annyira, hogy ne azért. Az athéni demokráciában nem volt kérdés, hogy mindenkinek élete során valamilyen közfeladatot el kell vállalnia. Persze Veresegyház nem az ókori Athén. Kicsit azért törekedhetnénk rá.