Zsolt Péter elemez – Fukushima emberi tényezőn is múlt
A bejelentés rendkívüli jelentőségű. A TMI, valamint Csernobil egymás után vetette fel, hogy az emberi hiba miatt is bekövetkező balesetekben az emberi tényező kezelhető. A világ azon volt, hogy kitalálja miként lehet a kockázatot a jövőre vonatkozóan minimalizálni. A baleseteket átvilágítók őszintén törekedtek a feltárásra abban a reményben, ha tudjuk az okot, majd kezelni is képesek leszünk.
Fukushima sokáig úgy tűnt egy olyan természeti csapás volt, amelyben az ember nem hibázott. Ha durván akarunk fogalmazva, a TEPCO cég átverte a médiát, a média átverte a világot. Ez derült ki a jelentés nyilvánossá tételével, s aztán a cég napokban tett felelősségvállalásával.Korábban ugyan már lemondott a cég elnöke, de akkor még csak a katasztrófahelyzet helytelen kezelése miatt. Most egészen másról van szó.
Bár már pusztán a baleset ténye is alapvetően ingatta meg az atomenergia jövőjét, hiszen a baleset az baleset, és mindegy mi miatt következik be, ha tudjuk hogy jön, csak nem tudjuk mikor, akkor az atomerőmű nem felvállalható fejlesztési irány.
Az emberi tényező mint probléma azonban még további, nem mérnöki hanem szociálpszichológiai kérdést vet fel. Egész egyszerűen annak belátását, hogy nem tudunk olyan társadalmat létrehozni, amelyben az emberi tényező hibái kiküszöbölhetők. Ez épp oly naivitás, mint amilyen a kommunizmusban való hit volt. A korlátlan hit az emberben veszélyes, és primitív ideológia, s ez az amivel Fukushima végső tanulságként szolgál.
A TMI esetében az utóvizsgálat kiderítette, hogy az erőművet üzemeltetők felkészültsége alacsony volt, s hogy a beüzemelő gyár mérnökei is túlbonyolították a hibajelzési műszereket, hiányzott belőlük a különböző veszélyesség sorrendisége, és kombinált hibaelhárításra sem készültek fel stb. Olyan szabályozás bevezetését alakították ki, amelyben az erőmű dolgozói jobban képzettek.
Csernobil köztudottan emberi tényezőnek, egy kísérletnek köszönheti tragikus végét. Abban hihettünk, hogy mindez pusztán csak egy diktatúrában történhet meg. (Ezekről a katasztrófákról korábban egy konferencián beszéltem. Ulrich Beck potyautas-elméletét és a témában tartott előadásom ppt-jét ld. itt.)
Fukushima esetében pedig a japán hatóság és az üzemeltető cég közötti korrupcióra derült fény, amelyek során a biztonsági berendezéseket „költséghatékonyabbá” tudták tenni. De ugyanígy kiderült, hogy a tekintélyelvű társadalmi berendezkedés sem kedvezett a szakmai kifogásokat megfogalmazni akaróknak.
Bármilyen kultúrában, helyzetben, vagyunk/voltunk, legyen az diktatúra vagy a demokrácia, eddig mindegyikben történt ember általi mulasztás.
Végzetes volna azt hinni, hogy ez a jövőben másként lesz, ellenben tudunk olyan technológiákat kifejleszteni, melynek során az emberi hiba nem jár jóvátehetetlen következményekkel. Nem kétséges akkor, hogy milyen irányba kell indulni, és az sem mi vár ránk, ha a hübris vétségébe esünk.