Testületi – 2012. nov. 29.

Kamasz fiamnak adtam biciklire pénzt, ám ő egy autóval állított haza.

„Hát ez…?”

„Valóban nem erről volt szó” válaszolja a fiam, aztán méltatja az autó előnyeit.

„Mégis hogy, és miből?”

Ő pedig elárulja, hogy kölcsönt vett fel.

„Ugyan melyik bank ad neked kölcsön?”

Ekkor bizonytalanodik el csak kissé, és bevallja, hogy nélkülem mivel nem hitelképes, kénytelen volt egy haverjától kölcsön kérni, és bizony kb. kétszer akkora kamattal kapta, mintha banktól vehette volna fel.

Az atyai pofon elmarad. Most már úgyis mindegy.

Nos, kb. ilyen volt a 2012-es költségvetés beszámolója. A kamasz fiú a polgármester (durván 1,1 milliárd Ft-al többet vett fel, mint tehette volna), a szülő mi veresi polgárok, a haver a Travill pénzügyi szolgáltató a 20%-os kamatával. Atyai pofont a képviselő testület adhatott volna, ha a tervezetthez képesti óriási elcsúszás miatt felelősségrevonást kezdeményez. Ám ők inkább a következő évi költségvetéssel foglalkoztak, de a 2013-ast is gond nélkül elfogadták.

Rocskai János – könyvvizsgáló – akinek minősíteni kellene múltat is, jövőt is, szintén a 2013-asra tett csak észrevételt: „van esélye, de nem valószínű, ezért támogatom.” Kis nevetés – szeretjük a stílusát – de több érdemi észrevétel tőle se jött.

Kiderült azért, hogy a likvidhitel tetemes, s hogy mennyi csúszik át a következő évre ki tudja. Elvileg nem csúszhatna.

Másik említést érdemlő téma a városnak tartozó magánszemélyek és vállalkozások neveinek nyilvánosságra hozása.

A polgármester nem támogatta a javaslat közeljövőben történő bevezetését, mondván, hogy sok kisember önhibáján kívül nem tud fizetni, és ne kerüljön szégyenpadra. Viszont felolvasta, hogy milyenek az arányok. 10 és 20 millió közt 1 fő, 5 és 10 millió Ft között 4. a következő kategóriában már 20 fölött és aztán már százas nagyságrendek következnek.

Kisebb vita bontakozott ki, hogy emeljék az összeghatárt, de a polgármester az 500 e Ft fölötti tartozást felhalmozók esetében sem támogatta a nyilvánosságra hozatalt. Mondvacsinált kifogásokat hallottunk, miközben egyre erősebb lett a gyanúnk, hogy kéz kezet mos játék tanúi vagyunk. A polgármester védi a nagy tartozást felhalmozottak nevét. Talán mer fél tőlük, talán mert lekötelezett nekik, talán mert így akarja épp ő lekötelezni őket. Nem tudható.

Mindaddig nem lesz a város valódi város, amíg csak néhány bennfentes ismeri ezeket a neveket, és nem a polgárok. És mindaddig nem lesz a város valódi város, amíg az itt lakók nem kíváncsiak a nevekre, és nem kívánnak polgárai lenni a városnak.