Testületi – 2010. febr. 16.

Ha nem is az első, de a leglényegesebb döntése a testületnek a Kis-rét ipari területté minősítése volt a településszerkezeti terv módosításával. Ennek során meg sem említették, hogy a csonkási lakosság és több civil szervezet ellenében tették ezt. A polgármester még azon is erőlködött, hogy a területre mobiltelefon-átjátszó adótorony kerülhessen, bár erre szükség nincsen, de legalább ezzel is betehetne egy kicsit az ott lakóknak, akik a BD beruházása ellen voltak. Ezt szerencsére nem tudta keresztülvinni a testületen.

Pásztor Béla úgy adta el a lakótelkeket Csonkáson, hogy azt mondta, hogy itt mindig is búzamező lesz, esetleg golfpálya. Akkor éppen azt volt praktikus mondania, most azt, hogy a munkahelyteremtés fontos. Ezzel a döntéssel a turizmus nagyszabású fejlesztési lehetőségéről mondtak le és a szemközti Csonkás-fürdő ilyen irányú felértékelődését korlátozták. Az elmúlt 20 évben beköltöző közel 10 ezer ember tapasztalhatja, hogy választott otthonuk töretlenül halad az iparvárossá „fejlődés” útján, – legalább akkor, amikor a reggeli bejövő forgalommal találkozik, (az ipar csak kb. 5%-ban alkalmaz helyi munkaerőt), és majd későn veszi észre, hogy lakóingatlana valahogy leértékelődött.

Miért is nem a tórendszere és a termálvize természeti adottságai szerint fejlődik Veresegyház? Röviden és persze leegyszerűsítve, de lényegében a válasz az, hogy azért mert Pásztor Béla inkább a régi álmát valósítja meg, hogy a kellemes kis veresegyházi faluból várost csinál. Ehhez erőltetett ütemben „fejlesztett”, aminek a legegyszerűbb módja a telkek kiparcellázása volt, majd a lakók igényeinek (bölcsőde, óvoda, iskola stb.) kielégítése forrásaként kénytelen volt hiteleket felvenni és iparosítani az iparűzési adóbevételek növelése miatt, (és mert gyárak nélkül nem város a város), de így is adósságcsapdába került.

 

A másik döntése a testületnek a Főtér fejlesztési pályázatának 2. fordulójában való részvétel. Ennek tartalma a katolikus templom felújítása, mögötte sétálóutca kialakítása és egy Kistérségi Központ (valójában egy új Polgármesteri Hivatal) építése, valamint a környékén parkosítás és parkolók létesítése 1.066 millió tervezett költségen, amelyhez 800 millió támogatást kapunk. Ezzel kapcsolatban a könyvvizsgálótól megtudtuk, hogy ennek előkészítésére már 150 millió Ft-ot jogosulatlanul (költségvetési előirányzat nélkül) elköltött a polgármester és ebből csak 100 milliót térített meg a központi költségvetés.

 

A Főtér fejlesztési pályázatáról való döntés után a 2010 évi költségvetés tervezetét tárgyalták. Megtudtuk, hogy az önkormányzat már szinte folyamatosan napi pénzügyi gondokkal küzd. Az intézmények költségkereteit csökkentik. Karbantartásra nem szánnak pénzt. Jelentős a kifizetetlen számlák összege. Idén 600 millió Ft körüli hitel és kamattörlesztést kell fizetni.

A szokás szerint lényegében csak alig néhányan (és mindig ugyanazok) hangoztattak határozott ellenérveket és tettek fel racionális meggondolásokat igénylő kérdéseket. A polgármester részéről azonban leginkább csak lelkesítő általánosságok voltak a válaszok. Olyanok, mint pl. „Fejlődni kell!”, „Aki megáll, az meghal”, „A hitel a fejlődés motorja”, „Bátran kell dönteni!”, „A város gyarapodó vagyonában van a hitelek fedezete” és „A hitelt nem a lakosságnak kell megfizetni”.

A könyvvizsgáló figyelmeztetett, hogy a bevételek túlságosan optimistán vannak túltervezve. Könnyen meglehet, hogy fél, sőt akár egy milliárddal is kisebb lesz. A törvény által meghatározott hitelkorlátot – ami a behasalt helyi adóbevétel összegétől függ – könnyen meghaladhatja a város. A kiadási előirányzatokat pedig be kell tartani, ami az eddigi tapasztalatok szerint sosem történt meg, a tervezett fejlesztési összegek szinte mindig a duplájára nőttek a végrehajtás során. Már februárban látszik, hogy a költségvetési tervezet időarányos teljesítésével baj van. Ha az eladósodást legalább fékezni akarja a testület, akkor az újabb fejlesztésekkel várni kéne és az esetleges többletbevételt a drága hitelek visszafizetésére kéne fordítani.

Figyelemre méltó volt Gáncs Gábor – a Pénzügyi Bizottsági elnök – erőtlen kesergése, hogy mi biztosítja azt, hogy a polgármester betartja a költségvetést az után, hogy tavaly is arra kötelezték, hogy kéthavonta beszámoljon a költségvetés állapotáról, hogy kordában tartsák az adósságállományt, de 6-szor szegte ezt meg, és ezért nem is tudták megakadályozni az adósság növekedését. A hitelműveletek a költségvetés 40%-át tették ki, és a több mint 6,5 milliárd záró hitelállományból már 700 millió 22%-on kamatozik.

Érthetetlen, hogy a Misszió bejáratának akadálymentesítése miért kerül most 15 millió Ft-ba, illetve az, hogy azt miért nem akadálymentesre építették eredetileg. Ez így biztosan nem ésszerű, mint annyi minden, és ilyenkor a felelőst is érdemes volna keresni.

A napirend tárgyalása során kiderült, hogy még mindig – a ciklus végén is – van olyan bizottsági elnök, aki nem tudja, hogy először a módosító indítványokat kell szavazásra feltenni. A testületekre jellemző tárgyalási mechanizmus volt érzékelhető, ahol a kutyagumin hosszasan tudnak vitatkozni, míg a milliárdokról vita nélkül szavaznak. Jelen esetben a költségvetés 1%-a alatti tételeken sokat rágódtak, de a nagyobb tételekkel kapcsolatban nem voltak ötletek. Ugyan a végszavazásban hiányzott még 2 szavazat, hogy elfogadják a költségvetést, de ami késik, nem múlik. Vélhetően legközelebbre sikerül valahogy megszerezni azt a plusz 2 szavazatot és nem dolgozzák át a tervezetet alapjaiban. Ez utóbbinak úgysincs értelme, hiszen úgysem nem tartja be a polgármester a költségvetési rendeletet. Pásztor Béla a képviselőtestületet egy nyűgnek tekintheti, avagy egy olyannak, mint a tanácsrendszerben a Végrehajtó Bizottságot, amelynek az a dolga, hogy utólag jóváhagyja a vezetés döntését. (Február 6-án, amikor a termálfűtés gyárakhoz való elvezetése érdekében a pályázatról és ennek önrésze hitelfelvételéről döntöttek, a pályázat határideje már január 11-én lejárt. A pályázatot persze valószínűleg addigra már beadta a polgármester, de erről a megalázó helyzetről nem tájékoztatta a képviselőket.) Az a jó képviselő, aki mindent vita nélkül megszavaz, esetleg meg van neki engedve hogy támogató, hízelgő szavakat mondjon. Volt olyan képviselő, aki megfogalmazta, hogy csak azért működik az önkormányzat, mert Pásztor Béla képes még működtetni, hírnevével még képes újabb hiteleket szerezni. Láthatólag alternatív elképzelése senkinek nincsen a testületből, kivezető út megfogalmazására képtelenek, a többség inkább vakon sodródik a Nagy Öreget követve.

Látni kéne már, hogy nem elég a jó szándék. A város költséghatékony és előrelátó fejlesztéséhez alapos hosszú távú tervezés és felelős szakértelem kell. Az EU-s pályázatokhoz is csak rövidtávon szabadna felvenni 22%-os hitelt, hiszen ha ezt a kamatot 20 évig fizeti a város, akkor már erősen megkérdőjelezhető, hogy megérte-e. Az eddigi fejlődés – és különösen annak módjának – ára szinte az összes forgalomképes önkormányzati ingatlan jelzálogosítása. Ezzel a további fejlesztés – az eddigi módon – ellehetetlenült. A hitelek fedezetét ezek az ingatlanok képezik és nem a város fejlesztése eredményeként létrejött vagyon. Nagyon szerencsétlen volna a csőd, ha nem lenne képes a hiteltörlesztést fizetni a város. És bizony a hitelt így vagy úgy, de a lakosságnak kell megfizetni. Megfizetjük a magas vagy aránytalan szolgáltatási díjakban, és bizonyos értelemben még a kátyúkban járkálva, valamint a futómű javításánál is.

Addig, amíg nem voltak hitelkártyák, addig mindenki képes volt ésszerűen vásárolni egy áruházban. Tudta, mennyi pénz van a zsebében és mire van szüksége, és mérlegelt, hogy mikor, mit és mennyiért vesz. Néhányan azonban hitelkártyával a zsebükben ésszerűtlenül sok adósságot halmoznak fel, amiből nehéz kijönni. Így járt Pásztor Béla is. A 90-es évek előtt nem volt jellemző a települések hitelből való fejlesztése. Akkor még ésszerűen viselkedett, és hívei a mai napig ezért bíznak benne. A hitellehetőségek megjelenésével azonban túlzott fejlesztésekbe kezdett és mára már kimerültek a hitelforrások. Az elköltött pénz, bár hasznos célokra lett fordítva, azonban nem költséghatékonyan, és a bevételi forrásokat sem megfelelő szerkezetben fejlesztette. (Az iparűzési adó 80%-a 4 gyárból folyik be, ami különösen nagy kockázatot jelent a jövőre nézve. Az önkormányzat vagyonhasznosítási bevételei átlagon aluliak. Az idegenforgalmi bevétel – összesen 1 millió Ft-ja – pedig nevetségesen kevés, pedig egy másik fejlődési pályán megélhetne ebből a város.) Az így létrejött helyzetből nem könnyű kivezetni a várost, de Pásztor Béla és támogatói erre biztosan alkalmatlanok.