„Béla bácsira szavaztam”

 

A mobiltorony-elleni tiltakozás fórumán többen kezdték azzal, hogy nem értik mi történik itt, nem így ismerték eddig „Béla bácsit”. Arról azonban igazán nem tehet Pásztor Béla, hogy félreismerték, ami őt illeti teljesen következetes. Lássunk néhány példát, melyek igen hasonlatosak a mobiltorony-ügyhöz.

Akkumulátorgyár telepítési kísérlet. Lakossági tiltakozásra, pl. a Civil Kör aktivitásának köszönhetően, a terv megbukott. (Később a Civil Kör vezetését Pásztor Béla kooptálta.)

Krematórium telepítési kísérlet. Főként az őslakosság tiltakozásának hatására a terv „füstbe ment”.

Becton Dickinson gyár telepítésének kísérlete. Az üzem etilén-oxidos fertőtlenítő eljárás bevezetését tervezte. A polgármester azt ígérte ilyen tevékenységet nem folytatnak majd. Később kiderült, hogy hazudott, tudott erről a szándékról, de azzal indokolta a lakosok előtti viselkedését, hogy a cégnek aláírt egy hallgatási fogadalmat.(!) A kísérlet lakossági tiltakozásra megbukott. A képviselők többsége megszavazta ugyan, de a gyár maga látta be, hogy olyan helyet kell keresniük, amely nem közvetlen az emberek mellett van.

Pásztor Béla az elmúlt 47 évben mindig kezében tartotta a képviselő-testületet. Hol könnyebben, hol nehezebben. (Most könnyebben.) Jóformán soha nem a lakosok elvárásaihoz igazodott, hanem úgy vélte saját elképzelései szolgálják a település érdekét. Városfejlesztési filozófiája mindig következetes volt, az ötvenes-hatvanas évek iparosítási elképzelésein alapult. Veresegyháznak nem véletlenül nincs ipari parkja, Pásztor Béla meggyőződése, hogy az a jó, ha a lakóhely mellett van a munkahely. Nem ismeri a mobilizálódott társadalmat, a lakóparkok csendes és megnyugtató elkülönült hangulatát. Pásztor Béla nem a jelenben él, nem használja az internetet sem.

Valamit azonban jobban tud sokaknál, ez lehet a magyarázata a „Béla bácsira szavazók” értetlenségének. Ez pedig egy paternalista stílusú kommunikáció, és számos machiavellista trükk. Erre volt példa a mobiltorony fórum véleményünk szerint tisztességtelen elhúzási kísérlete. A mai politikusok nem tehetik meg, hogy órákon keresztül tartják fel hallgatóságukat, mert ezért mindenütt azonnali retorziót kapnak. A BD ügyben a közönség ezt a technikát még tűrte, azóta úgy látszik változott a közönség. A felgyorsult tempóhoz szokott hallgatóság nem díjazza a kádári stílust.

Magyarázat lehet még a „Béla bácsira” szavazók naivitására, hogy Pásztor Béla a választások idején a neki hálából viszontszolgáltatók támogatását élvezte, média felületeket birtokolt. Az is igaz azonban, hogy ezzel párhuzamosan élesedett az őt támadók hangja is, mely azonban elaprózódva mégiscsak képtelen volt az üzenetek átvitelére, és egy reális alternatíva felmutatására.

Az ÉVE kísérletezett egyedül a legutóbbi választásokkor Pásztor Béla elleni teljes szövetség megszervezésével. Mindenkivel kapcsolatot tartottunk és tárgyaltunk, de valamiért mindegyik szervezet úgy gondolta akkor jár jobban, ha egyedileg méretteti meg magát. E szervezetek számára ugyanis teljesen egyértelmű volt a pásztori politika fenntarthatatlansága, és azt hitték ez a lakosok számára is ugyanilyen egyértelmű.

Noha volt pillanat, amikor úgy tűnt a civilek segítségével a mérsékelt jobbtól a baloldalig teljes egységfront kialakul, ez aztán nem jött létre. Az LMP-hez közel került Tavirózsa átvette az LMP választási filozófiáját, a schifferi „hajrá egyedült”, és ebben hitt, a Fidesz azt gondolta rá tud ülni az országos hullámra, és maga fog mindent vinni – a helyi média demokratikus ellenőrzését meggátolta -, a szocialisták pedig egy megegyezés után egyszer csak telefonon elérhetetlenné váltak, azaz elég férfiatlan módon szavukat sem tartották be. Ezek miatt történhetett az, hogy végül nem sikerült átvinni a közvéleménybe a városvezetéssel kapcsolatos morális és technikai problémákat. Honnan is tudhatták volna a lakosok, hogy „Béla bácsira” szavazni kockázatos, mert sem ő, sem testülete nem lesz kíváncsi a lakosok véleményére, és nem modern fejlesztési stratégiák szerint gondolkodnak majd?

Képünk illusztráció a város integritást nélkülöző működtetésére. A mozgássérült parkolók a legmesszebb vannak egy közintézmény bejáratától. Még a sokat szidott multik – pl. bevásárlóközpontok – mozgássérült parkolói is a bejárathoz közel helyezkednek el, pedig a vásárlók közt is többen vannak a nem mozgássérültek. Az ilyen képen látható „megoldás” csak úgy születhet meg, ha a tervezők eleget kívánnak tenni a jogszabályoknak, mely kötelezi őket mozgássérült parkoló létrehozására, de voltaképp semmit sem értenek a rendelet értelméből.

Az empátia teljes hiánya jellemzi az integritást mellőző gondolkodást, és ez a parkoló szomorúan szimbolizálja hol is élünk. Higgyék el, a képviselők, és az önkormányzati dolgozók tele vannak rossz érzéssel, mert nem tehetik azt, amit helyesnek tartanak, és valóban nem tehetnek semmit, amíg mi nem jövünk arra rá, hogy „Béla bácsi” voltaképp Pásztor Béla polgármester, nem pedig az apukánk.