Trafikolás
Az eset számunkra veresegyháziak számára azért tanulságos, mert a történetben senki sem fizet le senkit, és mégis, ha igaznak bizonyulnak a lapokban leírtak, korrupcióról van szó. Pásztor Béla Veresegyház polgármesterének reakciói egyesületünk kritikájára teljesen téves, hiszen ő is azt hiszi, hogy csak az a korrupció, ha valamiért pénzt fogadnak el. Ám a trafikmutyi példáján ő is, és barátai is megérthetik, hogy Veresegyház kormányzása sincs rendjén. Feltéve, ha úgy vélekednek a trafikmutyi sincs, és nem alkalmaznak kettős mércét. A példa kapcsán megérthetik, hogy üzletet lehet elvenni és adni is, és mindennek lehetősége a hatalom kezében összpontosulhat, mely így politikai lojalitást vásárol illetve jutalmaz, mely épp úgy korrupció, mintha pénzt mozgatnának.
A konkrét esetre visszatérve, államosítani, és aztán privatizálni, új elitet létrehozni lehet egyfajta küldetés. Ízlés dolga ki melyik elitet szereti, az viszont már igazságossági kérdés, hogy tisztességes-e a verseny? Noha az utókor mindig a győztesnek ad igazat, azért itt ráadásul bekapcsolódik az egyéni érdek, és ettől kezdve a történet önjáróvá, és a politika szintjén könnyen vállalhatatlanná alakulhat. A vád az, hogy a nyertesek a Fideszhez közeli emberek, strómanok, rokonok.
Az ellenzéki sajtó, élén a hvg-vel máris támadásba lendült. Nem olyan óvatos, és körültekintő, mint volt a Schmitt-ügyben (már követett el tévedést, mikor megvádolt rokonsággal olyasvalakit, akinek csak a neve volt azonos ismert Fideszesével), de ha kitartó küzdelemre szánja el magát a lap, s a kevésbé elkötelezett blogszférát maga után rántja, megváltoztathatják a közvéleményt.
Emlékezzünk vissza a Tocsik-ügyre (az első cikkekre senki sem kapta fel a fejét). Vagy arra, hogy Bajnai azt nyilatkozta nem láttak annyira előre a libázással foglalkozó nagyvállalkozók, hogy tudják mi lehet a történet vége. Tragédia. Mert a trafikolásnak sem pusztán az a sorsa, hogy kevesebben nyertesek lettek, hanem az is, hogy többen vesztesek. Most sem látni előre még a vesztesek milyen mértékben sínylik meg mindezt. Hátha lesz néhány tragédia abból is, hogy kisvállalkozások, akik eddig részesedtek a dohányárusításból, és most ettől elestek, esetleg tönkre is mehetnek.
Az ő haragjuk a győztesek ellen fordul. Az ellenzéki politikai érdek az ő haragjuk felkorbácsolása, s ezért válhat a forgatókönyv a liba-ügyhöz hasonlatossá. A kimenet, hogy Tocsik-botránnyá válik-e, vagy megmarad egy ügynek a sok közül, lesz-e belőle tragédia, vagy sem, még nem tudható.
A köznyelv bevette a „tocsikolás” kifejezést, ami annyit tesz, hogy kevés munkával sok sikerdíjhoz lehet jutni, persze azzal együtt, ha a hatalmon lévő pártnak „tejelünk”. A „nemzeti trafikolás” esetében viszont már nem egy-egy eset, hanem az állam tisztességes működése válik kérdéssé, és ez működtethető más területen is. (Ld. a meteorológiai ügyet.)
Nem rejtjük el most a linkeket a szövegbe, hogy látható legyen, honnan, és hogyan kezd bugyogni a felháborodás.
http://index.hu/bloghu/velemenyvezer/2013/04/26/trafikmutyi_ritka_bepillantas_a_ner_mukodesebe
S végül mikor már látszik, hogy a kormány valamit elhibázott, a miniszterelnök tűzoltási kísérlete: http://mno.hu/belfold/orban-a-trafikosok-nem-veszthetik-el-a-megelhetesuket-1158530
Itt található az eseménytörténet pontokba szedve 2013. májusáig: http://nol.hu/gazdasag/20130513-a_flier_csalad_ujra_gyozott