Zsolt Péter elemez – A szinglihordáktól a tojóstyúkokig

Varga Képviselő úr rossz logikával összekötötte az erőszak csökkenését a szülésszám növelésével. De ezen csak egy szociológus horkan fel, tudván, hogy a statisztika fordított, a többgyerekesek zömében alsó osztálybeliek, s köztük nagyobb is a családon belüli erőszak, a többgyermekes nő pedig kiszolgáltatottabb, és többet kell tűrnie.

A társadalom nem ezen horkant fel, hanem a képviselő lelketlenségén, és különösképp azon a kijelentésén, hogy a nők nem végzik a dolgukat, nem szülnek elég gyereket. Ami azt illeti szociológiai szempontból ebben éppenséggel igaza van, ahogy azt Herbert Spencer megjósolta a civilizáltabb népek nem szaporodnak. (Igaz, ő meg aszexuális volt, és lehet magából indult ki.)

 

A nőket a képviselő bizony magára és a Fideszre haragította további képeket a tüntetésről ld. itt.

Harrach Péter – mikor már azt lehetett hinni minden a helyére került, mégiscsak törvényt alkot a parlament – egy női tüntető tábláját, melyen az állt „Nem leszünk tojóstyúkok!” lebunkózott. Mármint nem fizikailag, csak felháborodva a szavak szintjén.

Harrach Péternek köze van Veresegyházhoz, a város ügyeinek kapcsán egy ízben találkoztam is vele barátaimmal együtt a Parlamentben. Igyekszem tehát személyes jó viszonyunkra tekintettel is megérteni a szavait. Elsősorban eredetét vélem érteni. Hovatovább egyenesebbnek is gondolom őt, mint Veresegyház polgármesterét, aki ameddig nem volt elég bölcsöde és óvoda a városban azt nyilatkozta, hogy a kisgyereknek az anyja mellett a helye, mióta azonban az intézmények kellő számban rendelkezésre állnak inkább ezzel dicsekszik. A fenti két képviselőnek elvei vannak, s a konfliktus abból származik, hogy ezt már kevesen értik.

Arról van szó ugyanis mind Varga, mind pedig Harrach esetében, hogy egy régebbi értékrend hívei. Ők a legkevésbé azok, akik az asszonyt verve tartanák jónak, de nem is a szociológiai aggodalom elmélyült letéteményesei. Egyszerűen csak egy másik értékrenddé. Ami bosszantja őket, hogy nem arról szól a vita amiről kéne. Számukra az erőszakellenes indítvány egyenlőségre törekvést takar, miközben szerintük nem a nemek rivalizációjára, hanem együttműködésére, egymás kiegészítésére volna szükség. Anélkül persze, hogy akarta volna, legtöbbet irónikus módon Varga képviselő úr tette a családon belüli erőszakról szóló törvény megszületéséért.

A vonatot a Fidesz már megállítani nem tudta, jobbnak tűnt tehát felszállni rá.  A helyzet hasonló a századfordulóhoz, akkor volt az, hogy az úri középosztály restellte, ha a nő nem maradt otthon, saját szegénységi, elszegényedési bizonyítványát látta ebben, de mivel történetesen tényleg elszegényedett, ezért nem tehetett mást, mint lányait is munkába küldte. viszont, ha már munkába kellett küldeni őket, azon voltak, hogy kvalifikáltabb munkát kapjanak, ne pedig cselédek legyenek, ehhez viszont meg kellett nyitni számukra a felsőoktatás kapuit. Egyik dolog maga után hozta a másikat, egészen a választójog megadásáig.S ebben a folyamatban a férfiak – apák – végül lányaik szövetségeseivé váltak.

Ma szintén itt vannak az apák mint szövetségesek. Egyik lányos apa sem akarja, hogy lányaikat férjük megerőszakolhassa, vagy megverhesse. A mai házasság a válásra épül, ez sajnos egy igen kemény tény, s ha már ezt tudomásul vesszük, miért is volna az rendjén, hogy a következő párkapcsolatát lányunknak, lánytestvérünknek, netán édesanyánknak összeverve kelljen elindítania? A normális férfiak ma már a családon belüli erőszakról szóló törvény létrehozásának pártján állnak.

De mondanék még mást is. A fiatal nők egy része jóval tehetségesebb, mint a fiútársaik fele, jóval több hasznot is tudnak hajtani a társadalomnak munkájukkal és tudásukkal. A nők másik része ugyan átlagos, viszont isten ments, hogy két gyereknél többet vállaljanak, mert bele is rokkannának. A nők harmadik része – ismerek ilyen fiatalt nem is egyet – igen csak vágyna a gyerekre, csak épp lehetetlen megtalálni a megfelelő társat hozzá. Intelligensebb középosztálybeli nők nem kívánnak belesodródni az angol munkásosztály tömeges lányanya szerepébe (Ld. Adrea Arnold díjnyertes filmjeit, ld. a 2011-es angliai zavargások egyik legvalószínűbb okát.)

A civilizáció felszedi a saját sineit, legalábbis népesedés tekintetében, ezen se Varga képviselő, se pedig Harrach képviselő nem tud segíteni. Lassítani a folyamatot azonban tudják, de az épp a középosztálybeli nők védelme. Az egyensúlyt megteremteni ezen a téren egy baloldali ideológia inkább esélyes, hiszen ők az alsó osztályokra fókuszálnak. Ha szerencsések a felzárkózási vágyat is meg tudják még lovagolni úgy, hogy közben még három gyerek alá sem csökken a vállalás.