Zsolt Péter elemez – Államosítás

Igen érdekes helyzet kezd kialakulni, hiszen a magyar társadalomnak elege volt a parttalan demokráciából, és elege volt abból, hogy az intézmények kezdtek szétesni. Szembesülhettünk azzal is, hogy a vagyon magánkézbe átjátszása még akkor is folytatódott, amikor már nem volt vagyon, és hogy a privatizáció, és egyes emberek érdemtelen meggazdagodása sem legitimálódott azzal, hogy ők maguk után húzták volna a szegényebbeket. Az olló inkább szétnyílt.

Miután pedig a közösségi vagyon privatizálódott, a jól begyakorolt erkölcstelen módszereket kezdték átvinni a piacra is. A rendszerváltás idején még a vállalkozói becsület fontos volt, fizetési fegyelem szintén létezett, kifosztani csak az államot volt szokás. S nem az történt, hogy a piacon így-úgy meglévő morál átterjedt volna az államra, hanem ami kevésbé logikus, az állami szférában durvult el a helyzet, s szivárogtak át megoldások a piaci világra is. (Ld. pl. Lágymányosi híd.) Ma már farkas törvények uralkodnak a piacon, és magánvállalkozók oly szépen fosztják ki az egyéneket, ahogy csak tudják.

Ebből a mélypontból ígért kiutat a Fidesz. Ígért rendet, és ígért gondoskodást. Ám nem látszik, hogy Veresegyházon példának okáért rend teremtődne, a magánvállalkozó és a polgármester közti biznisz, amiről itt csak az nem tud aki nem akar, ugyan úgy folytatódott tovább, sőt, az egyen testület miatt még kisebb ellenállással. Ld. itt.

Nem lett rend ott, ahol rendnek kellene lenni, másfelől viszont az államosítás mintha szétverné azokat az eredményeket, amiket viszont óvni kellene. Könnyen lehet, hogy ebben a küzdelemben az állam ellen fordulnak a polgárok, és ez esetben a Fidesz teljes politikai bukás felé menetel.

Ne felejtsük el, hogy a kormány valóban komoly problémát kell, hogy kezeljen, mégpedig azt, hogy az önkormányzatok gazdálkodása és eladósodása – tisztelet a kivételnek – egy paternalista felügyeletet tesz szükségessé.

Mintha nem tanultunk volna abból, hogy a durva módszerek mennyi bajt okoznak, a totális privatizálás épp úgy, mint a teljes államosítás. Jól lehet olyan államosításról, mint az 50-es években nincs szó, mert mégiscsak piacgazdaságban és demokráciában élünk, az azonban már világosan látszik, hogy lehetne ezt finomabb eszközökkel és átgondoltabban is csinálni.

S van még egy politikai olvasata is a történetnek. Amennyiben a privatizáló elit elfoglalta a legjobb pozíciókat, és nem maradt már semmi, az új elit csak az államon keresztül tud érvényesülni, és az állami szférán keresztül tudja megteremteni a klientúráját. (Ezért is a közintézményekben az óriási csere.)

Ugyanakkor kezdeni kell valamit a kormányközeli vállalkozókkal is, akik mégiscsak pillérei a kurzusnak. Nem lehet azt mondani, hogy minden ami magán az rossz, és minden ami állami az jó. Az ilyen hazai vállalkozóknak való kedvezménykeresés rendre beleütközik az Eu-s irányelvekbe.