Nem igaz, hogy nincsenek köztünk bátrak
A Semmelweis Egyetem rektora bevállalta
Kezdi már a cirkusz (ez Schmitt Pál kifejezése is a körülötte történtekre) minden magyar ember kárát látni. A lemondás halogatása óráról-órára értékeli le az országot. Az Economist már egyenlőségjelet tesz Gyurcsány és Schmitt közé, és azt állítja itt senki nem hajlamos lemondani, ami nem igaz. Mármint hogy nem mond le soha senki.
Igenis vannak hőseink nekünk is. A napokban mondott le Veresegyházon valaki, s ez ugyanolyan emberi minőség, mint Tulassay lemondása. Nem a lemondást mint tényt dicsőítjük, de az erkölcsi okokból történő önfeláldozó lemondást, ami felhívja valami helytelenre a figyelmet, vagy ami megvédi ez által az intézményt, igen. Tulassay a Semmelweis Egyetem rektora nem nehéz kitalálni, hogy miért mond le.
Egyfelől meg kellett hoznia az egyetemnek a döntést, és neki ki kellett hirdetnie a plagizálásból következő doktori megvonást. Nem csak az igazság, de az egyetem érdekében is. A diákok felháborodása, az egyetem nemzetközi megítélése, a külföldről a SOTÉ-re járó fizetős diákok diplomájának értékmegőrzése számára ez volt a legjobb amit tehetett. De az egyetemnek van félnivalója a kormányzattól is, annak is ugyanolyan kiszolgáltatott, mint a piacnak. A kormányzatot pedig Tulassay így próbálja meg kiengesztelni.
Mi járhatott a fejében? Egyéni érdekei? Magas rektori fizetésének féltése? Becsületének megvívása, hogy helyesen jártak el pozíciójának sáncai mögül? Mert őket is támadják, hogy a doktori címet nem vehették volna el, azt csak bíróság tehette volna. – Úgy tűnik nem ez érdekli a rektort. Ő is jó soká ragaszkodhatott volna még a címéhez, a címből fakadó előnyökhöz, és az attribútumokhoz, melyeket egy egyetemi rektor birtokol: palást, lánc a nyakba, fehér kesztyű a diplomaátadón, beszédek mondása a rendezvényeken, fontos papírok aláírása és még egy sereg szimbolikus ketyere. Ez is lehet olyan fontos egy embernek, mint egy másiknak a Sándor-palota. Emitt az egyetem érdekei, amott az ország érdekei vannak a személyes érdekek ellenében.
A KDNP elnöke tudta, hogy egy igaz emberre mindenképp szükség van, ha a KDNP becsületéről van szó
De ne feledkezzünk meg azokról se, akik akaratuk ellenére sodródnak bele a hősi szerepbe, mint például a KDNP budapesti vezetője, Szalma Botond. Neki már készítik a fegyelmit (majdnem azt írtuk a bitófát) emiatt az interjú miatt. Ld. itt.
A Heti Válasz újságírója bár nem teljesítette a szerkesztői kérést, mégiscsak megmondta miként is látja a helyzetet
A médiában is találunk olyat, aki úgy tűnik megüti a bokáját amiért megírta a véleményét. Stumpf András az a Heti Válaszból.
Úgyhogy nagyon reméljük, a külföldi sajtó nem csak azokat látja, akik ragaszkodnak a hatalomhoz, és akik szervilis módon kiszolgálják. A magyar nép híres bármiféle autoritással szembeni ellenálló képességéről, és ennek jeleit is reméljük meglátják idehaza és külföldön egyaránt. Mi itt hirtelenjében három példát is találtunk.