A tartozók szégyenlistája

Nyugvó pontra juthat a vita arról, hogy az önkormányzatnak tartozók nevét miként lehet nyilvánosságra hozni. Köszönhető ez Péterfalvi Attilának, aki felhívta a figyelmet arra, hogy ez ne kerüljön fel az Internetre, hiszen az információ nem tartozik az egész világra, csak az adott közösségre. Az ÉVE ezt helyesli, bár az ombudsman nem ment el addig, amit mi szerettünk volna, nevezetesen, hogy ne legyen szégyenlistának nevezhető. A lista értelmezéséhez is adhatott volna még tanácsot az ombudsman.

Jó összefoglalót olvashat erről a Hírhatár portálján Ld. itt.

Sajnos azonban ebbe a cikkbe becsúszott egy minket érintő, minket rossz színben feltüntető állítás – noha Rosenberg Tamás a Hírhatár lapcsoport tulajdonosa azt ígérte velünk lezártnak tekinti az ügyet, ő nem harag tartó.

Nem igaz ugyanis az, amit ebben a cikkben rólunk állít (bár a cikket nem írta alá, de ki mást érdekelne ilyen szenvedélyesen a magunk fajta „jelentéktelen egyesület” véleménye, ha nem őt), hogy mi nem jártunk el etikusan a vélemények bemutatása terén. Ennek épp az ellenkezője az igaz. Nálunk elérhetőek voltak a Hírhatár által elmondottak, hiszen a linkeket közöltük, de elérhetőek voltak az erre reagáló észrevételek is, amelyeket ott nem találhatott meg az olvasó, noha az érintettek ezt szerették volna elmondani.

Mikor szóvá tettük ezt a hiányosságot, egy levélözön érkezett a Hírhatártól, és mi ezeket is lehoztuk, mert ezekből kiderült ő mit állít, miért nem hozta le Szalontai Boldizsár reflexióját, míg aztán a Hírhatár egyik cikkírója, és a laptulajdonos külön-külön is közölte, hogy azok magánlevelek, és azonnal vegyük le az ÉVE blogjáról, másként beperelhetnének minket. Ekkor levettük, bár semmi magántermészetű anyag nem volt bennük.

Sajnáljuk, ha Rosenberg Tamás továbbra is úgy érzi nem tudtunk médiaetikailag megfelelni az elvárásainak, igyekeztünk pedig, és elnézését kérjük, ha ez nem sikerült.