Társadalmi betegség

 

Régóta figyeljük a Pásztor Béla iránti elismerő megnyilvánulásokat, mely két csoportra osztható. Az egyik a gondolkodás nélküli követési hajlandóság és istenítés. Ez a polgármester karizmatikus személyiségéből adódik (jó fellépés, barátságos, nyílt tekintet, kellemes hangszín stb.) A másik tábor az ügyességének őszinte híve.

Hovatovább a rendszerváltás óta megkapaszkodott és/vagy feltört egy réteg, amely szintén birtokolja az „ügyes” jelzőt. Ma már van aki a nyugati demokráciákban is a fiatalok értékvesztését és önpusztításását az elöttük lévő generációk közti „ügyes erkölcstelenség” terjedésével magyarázza. Ld. itt.

Az ügyes erkölcstelenek problémája (akik akár megvalósítják kisebb-nagyobb közösségük céljait, de nem tartják be az eszközöket) örök probléma. Ám a kérdés akkor válik igazán érdekessé, amikor tevékenységük társadalmi cinizmusba fordul. Hol van ez a küszöb? Milyen módon jelenik meg ez a visszacsapás, és miként lehet ofvosolni az ügyesek által okozott morális leromlást?

Ezekre a kérdésekre kell a jövőben keresnie a megoldást az ÉVÉ-nek, s az országban sok más kis egyesületnek.