Zsolt Péter elemez – a közbeszerzési kiírás technizálása

Jávor István a „közbeszerzési kiírás technizálásának” fogalmi kidolgozója.

A gyakorlat az, hogy a középszintű dolgozóknak úgy kell előkészíteni a pályázati kiírást – mondja az elmélet -, ahogy azt a főnök kéri. A főnöknek ebből kapcsolatépítő és/vagy anyagi haszna van, míg a középszint csak annyit kap hálából, hogy nem rúgják ki őket. Ha ez a mechanizmus – melyet a két híres magyar korrupciókutató feltárt lásd itt – igaz, akkor tűnődjünk el miként lehetne megakadályozni.

Ne vegyük most elő az összes antikorrupciós módszert a jogszabályok pontosításától az erkölcsi nevelésig. Koncentráljunk csak arra a pontra, ahol bármilyen nevelés ellenére és bármilyen büntető jogszabály vagy akár integritás-menedzsment ellenére is a mechanizmus leállítása hősiességet követelne a beosztottak részéről. Ugyanis olyan rendszert kéne kitalálni, ahol hősiesség nélkül volna megakasztható a láncreakció. A főnökök közt mindig lesz aki az apparátus erőforrásaival vissza kíván élni, a beosztottak pedig, ha kiszolgáltatottak neki sosem fognak ellenállni, mert a józan észnek ellentmond, ha nem a békességet keresik.

Marad tehát a bejelentővédelem – ami annyit takar, hogy az állam megvédi a munkahelyét, státusát, életét annak, aki a korrupció feltárásában segít a bűnüldözésnek. (A mi példánkban úgy, hogy ugyan elkészíti azt a pályázati kiírást, melyet a főnöke megkíván tőle, de ezt továbbítja is titokban a rendőrségre, és a bejelentő bízhat abban, hogy a nyomozásban segíteni fog a hatóság, és nem őt fogja vegzálni.)

De mondjunk egy másik utat-módot is, mert arra még a szakirodalom sem igen hivatkozik. A bejentővédelem, mint olyan, már kellőképp ismert. A másik elméleti elgondolás a beosztott autonómiája, s az ezzel párhuzamos felelőssége. Vagyis

1. A beosztott pontosan tudja, hogy bűncselekményre szólítják fel, mikor megcinkelt pályázatot készíttetnek vele.

2. Ilyen jellegű megbízást azért se lehessen adni, mert a pályázati elvárásokat is előzetesen az átláthatóság biztosításával megfogalmazzák, és közzéteszik.  (Ez egy nyilvánossági védelem volna a középszinten dolgozó apparátus számára, hiszen ha nem térhetnek el ettől, fölösleges őket technizáló kutatómunkára és pályázati előkészítésre bírni. Nem kis előnye volna ennek, hogy munkavégzésükben is megszabadulnának sok-sok feladattól, melyet a korrupciós pályázati előkészítés addig rájuk kényszerített.)

3. Menjünk azonban tovább a beosztotti autonómia témájában. A beosztott akkor válik autonómmá, ha biztosan lehet tudni milyen témákban kompetens, és nem is adható neki utasítás. Ezen autonómiáját védheti jogszabály, etikai bizottság, szakmai kamara, egyesülés. Sőt, voltaképp mindegyiknek védenie kell. A jogszabályi védelem annyit tehet a főnökkel szemben, hogy munkajogi védelem illeti meg, a főnök nem bocsáthatja csak el úgy. Az etikai jellegű védelem annyit tesz, hogyha egy szakmai szervezet – mely a beosztott hivatásának szintjén szerveződik – érvvel, azt a munkajog megtámogatja, és nem metszi keresztbe. Ha valaki az etikai kódexének megfelelően viselkedik, akkor az legyen képes megvédeni munkajogi vitában is. (Az etikai bizottságnak legyenek jogászai, dolgozzanak ezek össze a szakszervezetekkel, és támogassa az ő álláspontjukat a jogszabályi környezet.)

Illuzórikus elvárás az amiről a harmadik pont beszél? – Részben igen, mert a szakmai szervezetek és a szakszervezetek alulról kell szerveződjenek, de részben nem, mert pl. az autonómiát segíti az is, ha bizonyos jog előtt felelősséget vállaló középszint nincs munkajogilag alávetve politikai feletteseiknek. (Ld. pl. jegyző polgármester viszonyt.)