Zsolt Péter elemez – A Zimbardo-projekt margójára

A Zimbardo-projekttel szembeni kritikai észrevételünk: elég mélyen gyökerezik a magyarokban az individualitás, az autonómia iránti igény, az, hogy nem tűri, hogy parancsoljanak neki, hogy belülről vezérelt, nem számít neki se az, ha jutalmazzák, se ha büntetik, teszi amit önfejűen jónak lát. Ezek másfajta erények, amit azonban Zimbardóék nem fedeztek fel, ők az önfejűség árát látják, de az önfejűség erényeit nem.

Zimbardo Lucifer-hatás c. kitűnő könyvében leírja a börtön-kísérletbe egy később bevont fiú esetét. Valakit pszichés okok miatt el kellett engedni, és az ő helyére jött az új fiú. Csenevész, vékonyka fiú, aki boldog volt, hogy könnyen pénzt kereshet, és mégis beveszik a kísérletbe. Ezt persze aztán ő is megbánta, mint mindenki. Rab szerepet kapott, de már első alkalommal úgy döntött, nem hagyja magát terrorizálni, és mivel az egyik legkomolyabb zsarolási lehetősége az őröknek az ennivalóval volt kapcsolatban, ezért önkéntesen éhségsztrájkba kezdett. Persze külön zárkát kapott, miatta szenvedtek a többiek kollektív büntetést, ezért a többi rab is kivetette magából. Pedig csatlakozhattak volna hozzá.

A magyarok gyakran ilyen egyéni hősök, akik nem is remélik, hogy a közösséget maguk mellé állíthatják. De ritkán is szoktunk kiállni egymás mellett, úgyhogy illúzió is volna egymásban hinnünk. Olyanok vagyunk, mint az az amerikai vékonydongájú egyéni hős.

Az új pedagógiai munka során azonban a gyerekek azt is megtanulhatják, hogy még lázadni sem egyedül kell, ahhoz is társak kellenek.

Zimbardo a közönnyel szeretne valamit kezdeni, és fog is. Bár a kérdés itt is az, hogy az állam majd felkarolja-e, és rácsatlakozik-e a maga erőforrásaival, mely azért többszöröse volna ezen civil kezdeményezésnek. Úgy véljük nem. Bár vannak állami intézményi kezdeményezések is pl. az internetes bántással szemben. Az államnak Zimbardoék programjának egyes elemei túlságosan liberálisak lesznek Pl. a másság elfogadásának, védelmének témáiban. („Ha bántanak egy leszbikust, te kiállsz-e mellette?”)

Nem beszélve arról, ahogy már az ATV is szembe fordította egymással Lázár János „annyit érsz amennyid van” kijelentését a projekt „az vagy amit teszel” szlogenjével. Már itt vagyunk a politikában…

Zimbardo persze ezt igazából nem bánja, örök ellenzéki. Amerikában is az.

Veresegyház esetében még súlyosabb a helyzet, mint amiről ez a projektjük a magyarok baja kapcsán – melyről mi azt írtuk akad jó oldala is – beszélnek. Ők a közönyt és az egoizmust változtatnák a közösség felé fordulás gyógyító erejével? – Talán nem is ez a legnagyobb baj. Vannak segítő tevékenységek, közösségépítések Veresegyházon is. (családi sportolás – pingpong, környezetvédelmi tevékenység, horgásztábor, területi zászlótervezési verseny stb.) A legnagyobb baj tehát nem a közösség hiánya, hanem a „tehetetlenség vírusának” terjedése.

Itt nem lehet mit tenni a városvezető áldása nélkül, és ha csinálható valami, akkor cserébe fejet kell hajtani a városvezetőnek. Ha nem elég jól szervezi a körforgalom építését, „nem baj, de legalább lesz korforgalom”. A városvezető kis hibát hibára halmoz, nagyon rosszul gazdálkodik a közösség pénzével, na és aztán. A közösség pénze nem az enyém, az eredményeket viszont én is élvezem. Ráadásul öngólt is lövök, ha ezzel szemben bármit is tenni próbálnék, mert civil tevékenységeimet megfojtaná enyhén alattomos eszközökkel.

Az ÉVE megmutatta, hogy van gyógyszer a tehetetlenség vírusára. Igaz, csak egy alkalommal. Kérdés mit mondana erre Zimbardo. Ez is hősiesség volt? Vagy inkább úgy értelmezzük, ahogy azt Pásztor Béla Veresegyház polgármestere is hirdeti: az ÉVE bűnt követett el?