„Tetszettek volna becsületes népszavazást kiírni!”- XXXI. fejezet

A képviselők szembesültek azzal, hogy határozatukat, mely szerint a népszavazást előkészítő mondatot egy háromtagú bizottságnak kell megfogalmaznia a polgármester átformálta. A hanganyagból is kiderül, hogy a bizottság létrejötét valahogy ezután mégis kiverekedtük, aztán az is, hogy a polgármester a bizottságba küldött képviselő számára a képviselők által javasolt mondatot tartja kötelezőnek, valamint az is, hogy azt nyilatkozza, a bizottság által megfogalmazott mondatot majd végül a testület fogadja vagy nem fogadja el.

A tények azonban azt mutatták, hogy kétszeresen is átverte utóbb az embereket. Egyrészt, mert a képviselőnek nem kellett a testület mondatát képviselni – ezt csak én tettem egyedül -, másrészt, mert a bizottság végső mondatát – mely tul.képpen az ő mondata volt – a testület csak meghallgathatta, de már nem dönthetett róla.

A mi mondatunkat, mely a távolibb telepüésfejlesztésre vonatkozott tehát lesöpörték, a képviselők által helyesnek tartottat – amivel szemben jogi probléma nem merült fel – pedig kijátszották. Olyan átverések voltak ezek, amelyet egy résztvevő sem tudott elfelejteni, még a jegyző és a polgármester vazallusai sem. Ezek közé tartozott a Helyi Választási Bizottság elnöke is, aki pedig alkotmányellenesen a háromtagú bizottságban nem a jogszerűséget felügyelte, hanem aktívan leszavazott. Arról, hogy ez miként is történt, már korábban írtam (ld. XI és XIX. fejezeteket), most már ennek a nem becsületes módon létrejött népszavazásnak az eredményéről számolnék be.

A szavazáson a lakosok 34%-a vett részt. Az előzetes felmérésünk alapján, és abból leszámítva azt a torzítást, amit az okozott, hogy a kérdezőinknek nyilván azok nyilatkoztak maguktól, akiket érdekelt a téma, szóval az amatőrizmust leszámítva körülbelül 40%-os részvételt prognosztizáltam, esetleg még ennél is egy kicsivel többet.

Honlapszerkesztő barátommal hajszál pontosan eltaláltuk a szavazás végeredményét is. Persze csak egymásnak tudunk tanúskodni e téren, de hát ne higgye el, aki nem akarja. 55%-os gyárpárti-győzelmet prognosztizáltunk, valamint érvénytelenséget, azaz, úgy véltük, hogy nem jelenik meg a szavazásra jogosultak fele+1 fő. Bár jól tippelétünk, ez csak arra lenne elég, hogy utólagosan verjük a mellünket, mert mindehhez hozzá kell tenni, hogy nagyon bizonytalanok voltunk.

Volt ugyan prognózisunk, megérzésünk, sejtésünk, de ez minden. A bizonytalanság oly mértékű volt, hogy nem lehetett elkényelmeskedni a szavazás előtti napot sem.

Készítettem egy forgatókönyvet, ahol négy variáció merült fel. Érvényes, nem érvényes, illetve győztünk, vesztettünk. Mindegyiket további 3 részre bontottam, aszerint, hogy kinek is kell kommentálni a végeredményt, barátnak, semlegesnek, vagy ellenségnek. A végén tehát a sörözőben, ahol az eredményeket körülbelül húszan vártuk, a „nem érvényes – vesztettünk – barátainknak” forgatókönyv volt a segítségemre. S mindezek mellett még egy örömhír is befutott. A mi választókerületünkben volt egyedül érvényességi küszöb fölötti a részvételi arány, és itt elsöprő győzelmet arattunk a NEM-ekkel. Győzelmet arattunk a mellettünk lévő új területen is.

Voltaképp tehát nem álltunk egyáltalán rosszul, a bojkottunk stratégiája is talán most vált érthetővé, és mondhattuk róla, hogy sikeres volt. A bojkottal – főleg, hogy menet közben félárbócra eresztettük a vitorlákat, és nem erőltettük – alig tudtunk visszatartani embereket, viszont jól lehetett volna kommunikálni. Azért „volna”, mert első ízben a mi kommentárunkra a sajtó részéről senki sem volt kíváncsi. Még az országos médiumokon sem ment át, amit akartunk, (igaz, később a gyár felé már valószínűleg igen). A végeredmény kommentálására ugyanis a jegyzőt kérték meg – tudják, a jegyző urat, aki voltaképp inkább elvtárs volt, és nem politikai értelemben. De miért is kérdeztek volna minket, mikor a sportban is már csak a győztest interjúvolják? S miért is haragudhattunk volna a médiára, hát nem a jegyző a hivatalos ember, akinek a helyi népszavazást kommentálnia kell? S hát nem épp olyan jegyzőnk van, amilyet megérdemlünk? Mit tehet erről a média?

Mondtuk mi, hogy a bizonytalankodó-távolmaradók valójában velünk szimpatizálnak. Emlékeztettünk, hogy a polgármester választási részvételre szólított fel, ezért a szavazólakosság 19%-át tudta csak felmutatni maga mellett. A médiumok ugyanakkor nem csak hogy az értelmezésünkre nem voltak kíváncsiak – hiába tájékoztattuk még a választási nap estéjén az egyik lapot és az MTI-t -, de még maga a bojkott ténye sem izgatta már őket. Nem is említették, csak a polgármestert, a jegyzőt, meg a gyárat nyilatkoztatták, akik persze mindennel meg voltak elégedve, hiszen a lakosok közül akik elmentek, kis többséggel a gyár mellett szavaztak. Mi itt a probléma?

Viszont a csata nem ért véget. Már a szavazás másnapján sikerült tető alá hoznom a helyi politikai szervezetek és egyesületek többségének közös nyilatkozatát. (1.oldal 2.oldal) Ez saját ötlet volt, és senkinek nem is volt kifogása, mindenki támogatta. A szöveg, amelyet mindegyik gyárellenes testület aláírt, azt a célt szolgálta volna, hogy az egyesületek és pártok által delegált képviselők majd nemmel szavazzanak a gyárra. A képviselőknek szavazniuk kellett, mert a népszavazáson nem vett részt a lakosság fele, és így visszaszállt rájuk a döntés. Mi sem természetesebb – gondoltam naivul –, hogy egy ilyen közös háttérnyilatkozat után mást nem is igen tehetnek, csak nemmel szavazhatnak. Na jó, barátaim felvilágosítottak, hogy ez nem ilyen egyszerű, és talán én sem igen hittem a képviselőkre gyakorolható nyomáson, mert láttuk, hogy elszakadtak már a szervezeteiktől, de hátha… és legalább kiderül ki hová tartozik, kiderül a képviselők közül ki került már a polgármester karjaiba.

A honlapunkon működtetett fórum ekkor kezdett botrányossá válni. Érdekes lélektani jelenségek voltak itt megfigyelhetők. A polgármestert követők közül a butább emberek még nem értették, hogy semmi sem dőlt el. Korábban nem mertek, vagy csak óvatosan írtak a fórumra, mert frusztrálta őket az együttes fellépésünk. Most úgy érezték győztek, és megbosszulhatják amit meg kell. Miért is gondolták volna ugye, hogy vesztettek, amikor a szavazáson résztvevők közül 55% mondott igent? Most hangoztatták, hogy ők őslakosok, mi meg „pesti suttyók”, „pszichopaták” és „bunkók” vagyunk. Az egyesületünk feloszlatását ajánlották. Kevésbé érvelve, mint inkább érzelemből közelítve hozzánk verbálisan egyre agresszívebbekké váltak.

Épp itt volt az ideje, hogy ezúttal ne hivatalos levelet írjak az eredmények értékeléséről a gyár vezetőinek, hanem egy informális magánlevelet a magyar menedzsment valamelyik tagjának. Mint fő tanácsadóknak nekik már meg kellett érteniük, hogy az ő érdekük is a minél gyorsabb helyszínváltás, máskülönben a multi elhagyja az országot, ők meg munka nélkül maradnak. Nekik meg kellett érteni, hogy ez a népszavazás voltaképp a mi sorainkat összezárta, társadalmi bázisunkat felerősítette. (Az alább csatolt levél még barátaimnak is ismeretlen, mivel nem az egyesület nevében írtam, és csak most először teszem nyilvánossá.)

Tisztelt xxxx xxxx Úr!

Azért írok Önnek, és nem a cég vezetőinek, mert úgy gondolom hallgatni fognak a véleményére, mint a helyi történések ismerőjére. Most ez többet nyomhat a latban, mint a vállalat stratégiai szempontjai. Azt is gondolom, hogy Önnek feltehetően az az érdeke, hogy olyan helyen tudja a cég megvetni a lábát, ahová szívesen jár dolgozni.

A népszavazás értékelése kitűnő lehetőség arra, hogy bármilyen lépésüket úgy indokolják, hogy az a nyilvánosságban védhető legyen. Mégis arra szeretném kérni, ne a maradás melletti érveket keressék. X.Y. úr azt nyilatkozta mikor városunkban járt, hogy amennyiben nem lesz egyértelmű a támogatása az üzemnek, úgy nem kívánnak itt letelepedni. Nos, az 56% nem tűnik egyértelmű támogatásnak, még ez a hivatkozás is bőven elegendő egy térségünket elhagyó lépésre.

Ennél természetesen nekünk sokkal komolyabb érveink vannak a népszavazás értelmezését illetően, melyeket nem szeretnék itt leírni, mert fölöslegesnek tartom. Ön egész biztos tisztában van ezekkel az érvekkel.

A mi városunkban most elkezdődik a „ki is győzött” kommunikációs háború. Higgye el, szívesen átadnánk a dicsőséget, lemondanánk erről a kommunikációs küzdelemről, sőt, akár a politikai ellenfeleinkre ráhagynánk a dolgokat, ha Önök távoznak. Másfelől ennek az ellenkezője is igaz, ha továbbra is itt akarják a beruházásukat megvalósítani, a helyi küzdelem exkalációjára számíthatunk.

Az eddigiek során igen tudatosan próbáltuk féken tartani a betelepülő-őslakos ellentétet, és józan ésszel – hiszen itt tényleg nem ez az ellentét munkált – nem is volt ez nehéz. Azt is szeretném, ha elhinné, ha pusztán az önökkel szembeni győzelem érdekelte volna az egyesületünket, ezt az ellentétet felszította volna,, hiszen sokkal többen vannak a betelepültek. Ha ezek mögé az érzelmek és identitások mögé terelgetjük a gyárral kapcsolatos attitűdöket, az a mi céljainkat segítette volna. Azért sem csináltuk ezt, mert mi valóban itt akarunk a továbbiakban is lakni, s nem érdekünk a polgárháborús közélet létrehozása.

Az Önök elvonulása további villongásokat fog hátrahagyni, és újra fel kell vennünk a kesztyűt a következő gyárral szemben, melyet a területre kívánnak hozni. Ez már régóta zajlik, tettek volna ide krematóriumtól kezdve galvanizálóig bármit. A kedélyek azért utóbb mindig lecsillapodtak.

Az építkezésük elkezdése viszont egyenesen katasztrofális helyi társadalmi következményekkel járna. Nekünk nincs okunk felhagyni a saját honvédő háborúnkkal, egy csalásra alapozott népszavazás részesei voltunk, amelyet a mi fogalmaink szerint meg is nyertünk. A másik tábor szintúgy azt gondolhatja, hogy kellően támogatott a gyárpártolása.

Nekünk az a jobb, ha minél előbb távoznak. Sajnos látjuk azonban azt is, hogy nem igazán a mi érdekeink az elsődlegesek az Önök számára, és miért is volna az elsődleges? Épp ezért további veszélyforrásként szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy a város gazdasági állapota olyan szörnyű, hogy letelepedésük ellenére is megtörténik majd az összeomlás. Ez is beláthatatlan következményekkel jár majd, hiszen a népharag ebben az esetben teljes mértékben a polgármestert pártolók, és aztán a gyáruk ellen is fordul. (Az új terület kiválasztásakor azt hiszem érdemes lesz odafigyelni, hogy a település jobb állapotban legyen mint a miénk, vagy ha teljes mértékben a haszon motiválja Önöket, akkor legalább a célzott helyen gyenge lábon álljanak értelmiségiekből.)

A jogi lépések is folynak tovább, és akik ezeket a lépéseket teszik, azokat is védenünk kell a helyi társadalmi támogatással. Az egyesületünk nem titkolt célja, hogy ezen a területen több ipar ne jelenjen meg, mert más fejlődési pályát kívánunk. Vagyis nem elsősorban az Önök cége ellen vettük fel a harcot, hanem a városfejlesztési koncepcióval szemben léptünk fel. Sajnáljuk, hogy a mi politikai akaratunk későn artikulálódott az Önök számára, ez részben a mi hibánk, mert a posztkommunista vezetésű városban eddig nem hallattuk a hangunkat. Korábbi lustaságunkért most úgy fizetünk, hogy jó sokat kell dolgoznunk a város érdekében.

Bármennyire is tiszteljük az Önök cégének világban megfigyelhető törekvéseit, ebben a küzdelemben rákényszerültünk arra, hogy az Önök hibáira is felhívjuk a figyelmet. Mindannyian a saját szakterületünkön: én társadalmi és kommunikációs vonatkozásban, barátaim technológiai, környezetvédelmi, gazdasági, és jogi vonatkozásokban.

További sok sikert kívánva Önnek, abban a reményben, hogy nem kell a cégükkel háborúba bonyolódnunk.

2007. szeptember 25.

Üdvözlettel: Zsolt Péter

Ami a levélben a céggel kapcsolatos tiszteletemet illette, az nem volt azért akkora, mint ahogy azt gyerekszobámból hozott udvariassággal megfogalmaztam. Másfelől ennek a levélnek nem támadni kellett, a támadások a kommunikációs hibáikat taglaló tanulmányban már megjelentek, íródott már fenyegető hangvételű levél a vezérkarnak, s a céggel szembeni információinkat érdemes volt tartalékolni arra az esetre, ha mégis le akarnak itt telepedni, és „háborúba” bonyolódunk velük.