Szegény Hortobágy

 

„Kétezer tonna méreg a Hortobágyon” címmel jelent meg cikk a Népszabadságban. Hamarosan más médiumok is ráharaptak a témára. A hatóságok először nem kívántak nyilatkozni, s valószínűleg azért, mert a kialakult helyzetben maguk is felelősek.

Az újabb nyilatkozatok azonban cselekvést ígérnek, bár még nem tudni praktikusan ez miképp valósul majd meg. Tény, hogy egy tönkrement, felszámolás alatt álló vállalat magára hagyta a veszélyes vegyi anyagokat, amelyek mára az elkorhadt hordókból szivárogni kezdtek.

Nyilvánvaló, hogy az állam azért van, hogy ilyen esetekben megvédje a polgárait. Nyilvánvaló, hogy a hivatalok könnyen ellustulnak, és az is nyilvánvaló, hogyha nem lennének helyi civilek, és aztán szabad média, akkor az állam könnyen ebben a lusta állapotában is maradna.

Nem kétséges tehát a szólásszabadság garanciáinak alkotmányba foglalásának célja, és az se, hogy ezeket az értékeket a bíróság is mindig kikényszerítse, hogy megmaradjon a média pluralizmusa, a kereskedelmi médiumok függetlensége, a közszolgálatban dolgozók kormánytól való autonómiája stb.

Mondhatni a hortobágyi példa egyszerre pozitív, és negatív. Pozitív, mert a civilek és a média nélkül akár tömeges mérgezés elé néznénk, negatív, mert már igen csak a 24. órában vagyunk, korábban is léphettek volna.