Rendkívüli ülésből „informális”

Május 11-én délután megjelent egy felhívás az önkormányzat honlapján, hogy rendkívüli testületi ülés lesz 12-én „Döntés a Misszió melletti terület megvásárlásáról” címmel. (Tetszik figyelni? – Nem egyszerűen a témakör megjelölése, mert már tudja a polgármester, hogy „döntés” vagy „elfogadás” születik.) Az ominózus meghívó nem volt egy napnál tovább olvasható. Valami történhetett, mert ezúttal nem született döntés, a megjelölt időpontban a FIDESZ frakció (4 fő) és Tatár Sándor a Tavirózsa Egyesülettől nem jelent meg. Ez még nem teszi ugyan határozatképtelenné az ülést, de talán ezzel is kapcsolatban volt, hogy csak „informális” ülés – azaz olyan beszélgetős – lett tartva a hivatalos meghívóban közölt rendkívüli ülésből. (Ez egy héten belül már a második „informális” ülés. Az előző a vasút fejlesztésével volt kapcsolatos.)

Nekem szerencsém volt, mert még éppen le tudtam tölteni a meghívót és az előterjesztést. Ezt elolvasva is gyanússá vált valami a számomra, meg az sem volt világos, hogy miért nem ér rá egy hetet a dolog, hiszen már 11-én olvasható volt, hogy 18-án rendes ülés lesz. De különösen azért is lett gyanús, mert a belavaros.hu honlapon (amelynek reklámozó óriásplakátját letakarták) azt olvastam, hogy „a 2010. május 12-i rendkívüli ülésen tárgyalásra kerülő anyagban szereplő földterület nem más, mint amit az önkormányzat adott el, majd amire a polgármester 122 millió kötbért kifizetett Somody Imrének”. Ezért hát elmentem az ülésre, – bár egy kicsit késve, – ahol szembesültem azzal, hogy informálissá változott.

A hallott beszélgetésből nem derültek ki számomra azok a nyilvánvaló kérdések, hogy miért olyan sürgős a terület megvétele, miért nem ért rá a következő testületi ülésig, miért csak 24 órával korábban tették fel a honlapra a meghívót, mint ahogy a tárgyalás lett volna, vagy hogy az önkormányzat mennyiért adta el a területet és mikor, amit most nettó 100 millió Ft-ért vissza akarna vásárolni. (Az „informális” ülés után ezekről megpróbáltam érdeklődni a képviselőktől, de csak annyit tudtam meg, hogy a Somody ügyvédje sürgeti a dolgot, valamint azt, hogy kb. egy hónap múlva lehetne pályázni 200 millió Ft-ra gyógyszálló építése céljából, amit – ha jól értem – az önkormányzat építene.)

Arról sem esett szó, hogy a földterület vajon ugyan az-e, mint amiért a Somody-nak kifizetett kötbér kapcsán Pásztor Béla hűtlen kezelése felmerült. Ez talán a terület megvásárlása szempontjából nem is lényeges, de véleményem szerint a testület akkor jár el korrekten, ha az ügy jogerős befejezését megvárja, azaz amíg a „fellebbezésnek helye nincs” állapotba kerül. (Tudomásunk szerint – az önkormányzati híresztelések ellenére – jelenleg fellebbezés alatt van az ÉVE honlapján Pásztor-ügy címmel ismertetett történet. és még nem született végleges döntés). Ugyanis a befolyásolás lehetőségének elkerülése miatt etikusabb minden Somody-val kapcsolatos pénzügyi tranzakció elkerülése a jogerős befejezésig.

Az „informális” ülés okaként a polgármester arra hivatkozott, hogy pillanatnyilag nem biztosított a visszavásárlás pénzügyi fedezete, mert az uniós pályázati pénzek késnek a főtéri Hivatal építése és a tórehabilitáció kapcsán. Ez nem hihető ugye, hiszen ez nem lehet egy nap fejleménye?

A terület visszavásárlása természetesen a költségvetés módosítását igényli, mint ahogy a jegyző is felhívta erre a figyelmet. A polgármester az előterjesztésben fedezetként a költségvetési tartalékot nevezte meg. Ezzel kapcsolatban adódik a kérdés, hogy mennyi a tartalék, és hogy ezt a tartalékot másra nem volna-e célszerűbb költeni. A költségvetés elfogadásakor minden bejövő plusz pénz célját – értelemszerűen a túlságosan nagy eladósodottság miatt – a hitelek visszafizetéseként határozta meg a testület. Az „informális” ülés célja Pásztor Béla számára a képviselők megpuhítása lehetett ebben a vonatkozásban.

Mint ahogy lenni szokott itt Veresen, a tartalék összegéről, a költségvetés teljesítésének állapotáról nem volt szó. Lelkesítésről, hogy milyen jó volna egy gyógyszálló, arról igen, meg arról hogy kockázatot kell vállalni, mert egyébként nem megy. Pásztor Béla szokás szerint anekdotázott ilyen témákban. Racionális meggondolások nem játszottak.

Én utánanéztem a költségvetési rendeletben a tartalék értékének. Működési tartalékként 200 millió, míg felhalmozásiként 101 millió Ft lett beállítva. Valójában persze ez úgy értendő, ha a költségvetés bevételi oldala nem marad el a kiadásitól, és a terv teljesül, mert csak ekkor lehet újabb célra felhasználni a tartalék keretet, hiszen egyébként az kevesebb, vagy egyszerűen nincs is. Mellesleg, mint említettem, még márciusban a testület úgy foglalt állást a rendeletében, hogy a tartalék, – ha egyáltalán lesz, avagy netán bevételi többlet is volna, akkor – csak a hitelek visszafizetésére fordítható.

Ahhoz, hogy világos legyen, miért is olyan fontos a hitelek visszafizetése, pontosabban kiváltása a prolongálása helyett, ahhoz tudni kell, hogy az önkormányzatnak – az év eleji állapotnak megfelelően – kb. 700 millió Ft 20-22%-on kamatozó hitele van. Márciusi árfolyammal számolva – az 5,3 milliárdos kötvény után csak kb. 4% kamatot kell fizetni (plusz az esetleges további árfolyamkockázat), Valamint van még 500 milliós hitele, amelynek kamata 8% körüli. A kb. 20% kamatozású hitel felhalmozására korábban úgy került sor, hogy a költségvetési terven felül mindig valami új fejlesztésbe kezdtek bele, vagy a meglevő beruházás keretét lépték túl, és a hiányzó pénzt – rossz pozícióból – hirtelen csak ilyen kedvezőtlen kamatozással tudták felvenni.

Természetesen lehet ésszerű egy ilyen 20% kamatozású rossz hitel felvállalása is, ha egy szigorú költségvetési logikába illeszkedik, amelyben a finanszírozási kapcsolatok és az adott célú hitel visszafizetésének a vége világosan látszik, azaz a „mit miből” logikája. Ekkor az is világosan látszik, hogy egy adott cél érdekében meddig érdemes elmenni, azaz a „mit miért” logikája Ha azonban a költségvetés bevételi tételeinek nincs meg a kiadási tételekhez való kapcsolata a tervezés, a módosítás és a végrehajtás folyamán, akkor csak egy „nagy kalap” a költségvetési pénz, ami vagy elég, vagy nem. Ez utóbbi a helyzet Veresegyház önkormányzatánál az elmúlt években. A kiadási célokhoz nincsenek világosan hozzárendelt bevételi tételek, amelyek ha nem teljesülnek, akkor nem indítható egy újabb beruházás. A polgármester a költségvetés állapotáról nem számol be, vagy volt már hogy hamis képet festett. A kiadásokat általában csak remélt jövőbeli bevételekre alapozza, amik az esetek többségében eddig nem teljesültek. A Pénzügyi Bizottság az államháztartásnak küldött negyedéves beszámolókat nem kéri ki és nem elemzi. Az újabb költségvetési kiadásokat a vágyak vezérlik és nem a racionális meggondolások. A túlköltekezés miatt újabb hitelt kell felvenni, ám az magas kamatozású. A költségvetési „nagy kalap” logikája szerint tehát úgy is fogalmazhatunk, hogy elfogy az eddigi hitelek kamatfizetésére szánt pénz, amit újabb, ám magasabb kamatozású hitelek felvételével tudnak csak kifizetni.

Visszatérve arra, hogy nagyon helyesen a képviselőtestület a hitelek kiváltását részesítette előnybe, sőt, az önkormányzat költségvetési rendeletének részét képező 10 sz. melléklete likviditási tervében márciusban 698 millió Ft hitel visszafizetését ütemezte. (Ez csak tőke visszafizetést jelent!) Lényeges kérdés, hogy ez teljesítve lett-e, mert ez éppen a rossz (kb. 20%-on kamatozó) hitelek visszafizetését jelenti, amit ha nem teljesített az önkormányzat, akkor ez a tervezett 337 milliós kamatkiadáson felül további tervezetlen 100 millió Ft körüli kamatkiadást jelent még idén. (Ez a 100 millió Ft egyébként épp megegyezik a telek vételárának nettó összegével.) Ha ezt nem fizette vissza az önkormányzat, akkor a 100 milliós többlet kamatkiadást a működési tartalékból kell fedezni. Kérdés még, hogy vajon más kiadás nem terheli a tartalékot?

Hivatalosan még senki nem mondta, de a verebek azt csiripelik, hogy a 698 millió Ft-nyi rossz hitelek nem lettek kifizetve, sőt tovább nőttek! Ha ez így van, akkor miért nem azzal foglalkozik a testület, hogy miért szegte meg a költségvetési rendeletet a polgármester, és miért azzal, hogy hogyan lehetne még újabb fejlesztést csinálni. Már nem lehet! Lehet, hogy lehetett volna, de úgy tűnik, hogy már eljátszották a lehetőségét.

Egyébként nem világos, hogy ha a városnak fontos a gyógyszálló, akkor azt miért az önkormányzatnak kell megvalósítania, és miért nem egy magánvállalkozásnak. A magánvállalkozások általában költséghatékonyabban működnek és jobb minőséget szolgáltatnak. Ha nem így volna, akkor jó lett volna a szocializmus is. (Persze Pásztor Béla úgy próbálja működtetni a várost, mintha egy szocialista nagyvállalat lenne.) Ha valaki itt helyben akarna gyógyszállóba menni, akkor mehetne egy ilyen magánvállalkozásban működőbe is. Nem mindegy? Ha pedig esetleg drágább volna, akkor mindenki jobban járna, ha az önkormányzat támogatná azt a lakosát, aki a helyi gyógyszálló szolgáltatását igénybe akarná venni. Hol lett az eldöntve és a törvényi szabályozásnak megfelelően egyeztetve, hogy a Misszió mellett kell egy gyógyszállót létesíteni, mint ahogy az előterjesztés feltételezi. Bár nem lehetetlen, hogy ez esetleg jó ötlet volna, de talán akkor azt kellett volna előbb megtárgyalni a testületnek a törvényi előírásoknak megfelelően. A polgármester azonban csak akkor szól a saját terveiről, amikor már a Somody ügyvédje sürgeti a szerződés aláírását. Hát nem nonszensz?

Ha reális a területnek a jövőben való 15 ezer Ft/nm áron való értékesítése, akkor miért nem a Somody kft. adja el egy befektetőnek ezen az áron, és – ha egyszer sikerült az önkormányzat számára kedvező megállapodást kötni, – miért nem járható, hogy ebből pl. nm-enként 5 ezer Ft támogatást adjon a Missziónak vagy más önkormányzati érdekeltségű célra, sőt akár a református iskola támogatásához? Ha csak a 9 ezer Ft/nm nettó ár reális, – amennyiért az önkormányzat vásárolná vissza, – akkor miért nem ennyiért adja el a Somody kft valaki másnak? Vagy akár a Somody kft is építhetne gyógyszállót. Teljesen mindegy, de legyen az őbiznisze. Én nem hiszem, hogy csak arról van szó, hogy Pásztor Béla gyógyszállót akar építeni, ez inkább ürügy.

A polgármester érvelése a „vagyongyarapodás”, amit a bólogató stábja kritika nélkül minidig elfogad. Ezt most úgy kell érteni, hogy Somody a földterületet mezőgazdasági ingatlanárban megvásárolta kb. 15 éve (akkor még jó barátságban voltak) vélhetően néhány száz Ft-ért nm-enként. Azóta az önkormányzat 122 millió Ft kötbért kifizetett – ezért, vagy nem ezért, ami most nem is olyan lényeges, – és most visszavásárolná 9 ezer Ft/nm nettó áron, ami az érvelés szerint 15 ezer Ft/nm-t ér. No, hát ez a város gyarapodása! Nem, de jobb lett volna, ha mindez nem történik?

Az önkormányzat számára a rendezési terv egy nagyon fontos eszköz a fejlesztéshez, hogy a földterületek felértékelődjenek. Legegyszerűbben azzal a jogi aktussal, hogy külterületből belterületté minősít. Ezzel sokféleképpen lehet élni. Lehet a haveroknak külterületet eladni alacsony áron még az átminősítés előtt. Az ilyen ingatlan-maher ügyletek a fejlett demokráciákban szabályozva vannak, és büntethetik is. Nálunk – Magyarországon – még nem rendezték ezeket megfelelően. Veresen az még az elterjedt szokás, hogy a mezőgazdasági földeket az önkormányzat megvásárolja 300 Ft/nm áron, majd később – amikor már elég sok összegyűlik – átminősítve kezd vele valami mást. Nyugaton nem sajnálják a magánemberektől, hogy a terület fejlődése érdekében az átminősítéssel a régi tulajdonosok haszonhoz jussanak. Az építési szabályozás meghatározza a terület funkcióját és beépítési paramétereit. Ennek megfelelően a terület gyorsabban átalakul, fejlődik. A fejlődés szempontjából mindegy, hogy ki a tulajdonosa, vagy hogyan változnak a tulajdonosok. Az új megvalósuló funkció maga a gazdagodás. Ez a fejlett kapitalizmus – többnyire – bevált logikája, amely teljesen idegen a szocializmusban gyökeresedettek számára, de célravezető ezt megtanulni, és a magunk hazai értékeinek, valamint viszonyrendszerünknek megfelelően formálni.

Veresegyház gyarapodása az állami támogatások és az EU-s pénzek felhasználásával a beruházások mentén történt és történik. Ezt nem akarhatom elvitatni Pásztor Bélától. De ezen beruházások értékének 10-20%os önrészéhez csak magas kamatozású hitelek révén tudott, és tud jutni, ami egyre súlyosabb likviditási gondokhoz vezet, és egyre nagyobb a kockázata a csődnek. Ráadásul, – még ha ezektől a likviditási gondoktól eltekintünk, – az eredmény nem egyértelműen pozitív, mert pl. az utak állapotában, a járdák hiányában olyan elmaradásokat és így a jövőre terhelt jelentős összeget felemésztő igényeket hozott létre, – és úgy, – aminek a rendbetétele lehetőségét veszélyezteti.

Tekintettel arra, hogy a városnak volt 5 milliárd Ft kötvény kibocsátási lehetősége, amit a korábbi rossz hitelek átütemezésére volt kénytelen az önkormányzat költeni, ahelyett, – mint ahogy Gáncs Gábor a jelenlegi Pénzügyi Bizottság elnöke felismerte, – hogy úgy tervezte volna meg az EU-s pénzek felhasználását, hogy az önrészt fedezte volna a kötvény. Ez esetben ugyanis legalább plusz 25 milliárdos fejlesztést lehetett volna, lehetne véghezvinni, és ráadásul ekkor az önkormányzati földterületeket sem kellett volna eljelzálogosítani, ami most különösen nehézzé teszi a hasznosításukat. Tehát logikusan kijelenthető, hogy messze nem optimálisan sáfárkodott a város lehetőségeivel Pásztor Béla és az elmúlt néhány ciklus képviselőtestülete.

A gondok – beleértve a mindennapi súlyos likviditási problémákat is – jelenleg már túlságosan ésszerűtlennek tűnnek, amit feltehetően Pásztor Béla is tud. Kérdés, hogy miért vállalja fel. Ennek magyarázataként csak két lehetséges – logikusnak tűnő – gondolat merült fel bennem. Az egyik, hogy ez a magatartás emlékeztet a rendszerváltás előtti „végnapjait” élő hatalomra, amely a működés racionalizálásával már nem foglalkozott, arról már lemondott, de még nagyra hivatottnak és kompetensnek érezvén magát Bős-Nagymaros vízlépcsőjéről álmodozott és állapodott meg a szomszédos országgal. Vagy hasonlóképpen a Fővárosi Tanács az utolsó tanácsülésén fogadta el a Madách-sétány tervét, és hozta létre az azt szervező kft-jét. A másik lehetséges magyarázataként az ötlött fel bennem, hogy talán Pásztor Béla a maga akarnok módján már annyi szabálytalanságot elkövetett a „város érdekében”, hogy egy polgármesterváltás esetén nem szeretné, hogy ezek kiderüljenek, és ezért neki ragaszkodnia kell a hatalomhoz, amelyet úgy tarthat meg, ha csőd közeli állapotba hozza a várost, mert ekkor nem akadna értelmes ellenfele. Azt ugyanis mindenki tudja, hogy a maherkodásban nincs itt nála jobb, és ezért sokak számára a legjobb megoldásnak tűnhet. Tényleg ez a legjobb?