Leviczki Tamás

Leviczki Tamás

Mohai Imre második portréja Leviczkivel készült. Megtudjuk az interjúból, hogy a képviselő kicsit fanyalog, de hogy mi a konkrét baja azt nem. Már-már azt hinné az ember a riporter talált egy ellenzéki képviselőt, de hamar kiderül, hogy amiről beszél, az inkább a múlt, a jelen a csoda és a dinamikus fejlődés. “A fejlesztések valóban abba az irányba mutatnak” – mondja Leviczki, hogy pezsgő várost kell vizionálnia.

Ha megkérdezték volna tőle, ugyan mi baja a strand körüli térséggel alighanem elmondja azt a régi elképzelését – melyet egyébként még az ÉVÉ-vel közösen talált ki -, hogy a strand körül a kerítés elvágja az embereket a tótól, hogy az ott lévő utat meg lehetne szüntetni, hogy homokot lehetne hozatni és így megint tágas környezetet lehetne kialakítani, ami közösségi teret hozna létre. Fillérekért. És pont mint gyerekkorában.

A város központjában lévő tó valójában a legnagyobb kincs. Turista látványosságnak ugyan kevés, de a helyi embereket elvágni tőle kb. olyan hiba, mint amit sok várostervező mondott a budapesti Duna-parttal kapcsolatban, ahol szintén gyorsforgalmi sávokkal vannak elvágva a Dunától az emberek. Az utóbbi időben már próbálnak ezen enyhíteni, és ahol sikerül, ott a part meg is telik élettel. Mármint a Parlament környékén, nem Veresegyházon.

Az interjú csak lebegtet problémákat, és aztán az alany gyorsan vissza is hátrál a sugalmazó kérdések hatására. Leviczki alvó városnak nevezi Verest. “Amiről beszél az a múlt…” – tiltakozik Mohai. “Igen, pezsgő várost vizionálok” – vonul vissza az alany.

Már olvasva az interjút megijedhettünk, hogy valami nem tetszik a képviselő úrnak, aztán felsóhajthatunk, mert alapvetően az ég világon semmi kritikát nem fogalmaz meg, és amit megfogalmazna azt is visszaszívja. Kicsit olyan érzésünk van, mint ahogy politológusok az orosz demokráciát jellemzik. Ott sincs már jó ideje többpártrendszer – mondják -, mert minden tulajdonképpen maga Putyin. Az ellenzék is.

Az interjú többi részében egy szimpatikus ember ismerhető meg, aki sportol (karate), aki tevékeny (vállalkozó), aki tájékozott (belekóstolt külföldbe, és a barátai is sokan ott vannak), aki inkább civil, mint politikus (gyerektábort vezet, horgásztat, segít, ha gyűjteni kell). Pontosan az ilyen civileket szereti Putyin is, akik nem szólnak bele a politikába, illetve igen hamar észreveszik magukat és visszahúzódnak. Levicszki is rájött, hogy a nagyok dolgát rá kell hagynia a nagyokra, ha itt kapcsolatokat akar építeni. A szocialista párt is egy rövid kilengés volt, azóta “a maga útját járja”.

A jó civil nem ügynök, csak a helyi városvezető pénzét fogadja el, és csak a helyi emberekét, és nem pénzt oszt, hanem olyan dolgokat vásárol, amivel a rászorulók igényeit elégíti ki. Az ÉVÖGY (a képviselő civil szervezete) minden szempontból megfelel a jó civil kategóriának, de azért a polgármester eszes ember, tudja, hogy oda kell figyelnie, ismeri a kebel meg a kígyó metaforát, vagyis egy pillanatra sem fordítana hátat a képviselő úrnak.

Leviczki jellemét mi onnan ismerjük olyan jól, mert politikai ígéreteit nem tartotta felénk be, és aztán telefonját se volt hajlandó felvenni akkor, mikorra megállapodtunk. A választási finisben ugyanis változtatott a szövetségi stratégiáján. E cikk úgy kezdődik, hogy a telefonját először nem vette fel, és ez bennünk emlékeket idézett, de aztán szerencsére felvette, meg hát kiderült külföldön volt.

Az “aktív” képviselői munkájáról a múlt évben Tóth József tagunk adott számot. Tőle és videófelvételeiből tudjuk, hogy Leviczki képviselői tevékenysége kábé úgy nézett ki, hogy “épp erre jártam, és benéztem”. Mind öltözéke tekintetében, mind megszólalásait illetően, mert hogy nem igen készült fel a testületikre, és nem is szólt ezekhez hozzá. Amit az interjúban mond, hogy sokat tanul képviselőként ne vegyék komolyan.

De ne fejezzük be Mohai cikkére való reflexióinkat ilyen borúsan. Ismerjük el azt, amit a képviselőnél elismerésre méltó. Aligha találhat az olvasó nála segítőkészebb embert, ha valaki bajba jut és Leviczki segítségére szorul, számíthat energiájára, szervezőkészségére. Vagyis Leviczki Tamás az egyik legjobb példa azon emberekre, akik bár elsősorban a saját érvényesülésükkel vannak elfoglalva, munkálkodik bennük egy jó értelembe vett baloldali értékrend is.

No, ez se igen derült ki az interjúból, bár felfogható szerénységként is, hogy Leviczki épp erényeit nem veri nagy dobra, és csak mellékesen említi a tűzeset károsultjának megsegítését.

Tags: képviselő