Közmeghallgatás 2015

Négy dolog történt.

1. utak állapotáról panaszkodás (mindig ez a legnépszerűbb téma, ami jelzi is, hogy a közügyek iránti elkötelezettség leginkább a házak előtti utakig terjed az embereknél. Kicsit szánalmas ez a rövidlátás, mert közben nem veszik észre, hogy milliárdokat csalnak ki a zsebükből, de talán ezúttal mégis…)

2. Szót érdemel Szalontai Boldizsár Jobbikos önkormányzati képviselő felszólalása. Nem csak azért, mert a képviselők közül egyedül ő dolgozik, hanem azért is, mert elmondta nem ellensége a hitelfelvételnek, de a fenntarthatatlanságnak igen. Tőle tudhatták meg a jelenlévők, hogy mindaz ami itt addig a meghallgatáson elhangzott, most ígéretként benne sincs a költségvetésben, miközben a meglévő is abszurd.  A polgármester a képviselő után azt emelte ki, hogy a neki szánt kérdést bizonyára a lakos előre leegyeztette vele, mert hát barátok.  Vagyis nem a tartalomra reagált, hanem a kérdezőt és a válaszolót kívánta lejáratni. (Meg kéne tanítani az embereket – és ez a pedagógusaink feladata -, hogy érdemi kérdésre vagy érdemi választ adunk, vagy hallgatunk, de nem tolhatjuk át büntetlenül személyeskedés síkra a témát. Mert végül is tök mindegy barátok-e, megbeszélték-e stb. Ráadásul merő rágalmazás, ha az ilyesmit valaki nem tudja bizonyítani. Megérjük még hogy egyszer színvonalas és erkölcsileg is tisztességes viták tanúi lehetünk?)

3. Volt egy olyan lakos is, aki számtalan problémát sorolt fel, és reméljük megkapjuk tőle ezeket írásban, és úgy hitelesebben tudjuk majd Önök elé tárni. (Megkaptunk, Ld. itt.) Ezek voltak az este legérdekesebb gondolatai, még ha a közönség nem is értette, a képviselők talán. Önök, kedves olvasóink értékelni fogják.

+1 Végül negyedikként tudjuk, hogy a Pamut tóban belehajított farönkök több lakosnak egyáltalán nem tűnik elfogadható megoldásnak. A fényképek is tanúsítják, hogy ez nélkülözi a legelemibb esztétikai igényeket is. Hogy miért nem szólaltak fel, miért nem fogalmazták meg környezetvédelmi aggályaikat, ezt nem is értjük még.