Hibajavítás – demokrácia – tárgyalás

 

A korábbi cikkben a civilek „tárgyaló delegációjának” megalakulását emelte ki az ÉVE, de ezen javítottunk. Az előzetes egyeztetésen is elhangzott ugyanis Tolnai Ildikó képviselő asszony részéről, hogy a többiek semmiféleképpen nem tartják magukat a lakosok képviselőjének, hiszen nem megválasztottak, ebből következően senki sem „delegálja” őket.

Lehetne magyarázgatni, hogy a jelenlévők elfogadták a hat embert, és a jelenlévőknek a „delegáltjai”, meg hogy az esemény előzetesen nyilvánosan is meg volt hirdetve, tehát bárki eljöhetett rá, s ilyesformán rendelkezik a demokrácia képviseleti játékszabályaival, vagy finomíthatnánk úgy is, hogy a tiltakozók delegációjáról, és nem a lakosok delegációjáról van szó. Tehát még csak nem is a két városrész, hanem a tiltakozók küldöttei ők.

De ahogy látható, kicseréltük, javítottuk a címet, s így már talán semmilyen érzékenységet sem sértünk, ráadásul ez valóban jobban megfelel a képviselő asszony ott elmondott szavainak is.

Volna azonban még egy hozzáfűzni valónk, mely a demokráciáról szól, és talán ez húzhatná ki igazán a probléma méregfogát. A demokráciák ugyanis többfélék, és a szerencsésebbekben megfigyelhető egy fejlődés is. Az átláthatóság felé tartanak. Mivel az állampolgár a hatalom igazi birtokosa, aki csak átruházza a cselekvés jogát, ezért azt is elvárhatja, hogy beleláthasson a döntési folyamatokba. Míg a politikai pártok vagy a gazdaság szereplői egymással szemben gyakran ma is kiszorítós és titkolózós játszmákat űznek, addig a közigazgatás a társadalom és a kormányzat falait üvegfalakkal kezdik lecserélni.

Véleményünk szerint az adótorony létesítésének, helyének, stb. kérdése kifejezetten nyilvánosságra tartozó, és ugyan így példát tudnak mutatni a tiltakozó lakosok is. Ők is átláthatóvá tehetik önmagukat, ha nincs valami kétes szándékuk, vagy nincs mit titkolniuk. Márpedig szerintünk a szándékok tisztességesek, és a módszerek is vállalhatók.  A lehető legjobb az, ha mindenki tudja mit, és hogy kívánnak képviselni, valamint kik vonódtak be ebbe aktívan. – Másfelől persze ott vannak a személyiségi jogok. Aki fellép az adótornyok háza melletti létesítésével szemben, az még nem feltétlenül kíván közszereplővé válni. Számos oka lehet arra, hogy jogait úgy kívánja érvényesíteni, hogy közben a közszereplésből származó kockázatokat se kelljen vállalnia. Ha valaki csak magát képviseli, akkor pláne nincs szükség a beazonosíthatóságára, ha már úgy véli több ember érdekeit is képviseli, az az elegáns, ha ehhez a személyét is adja. A jó demokráciák függetlenül attól, hogy épp a választott vagy az érdekképviselők szerepvállalásait vizsgáljuk, egyaránt az átláthatóság felé tartanak.

S volna itt még más érv is. A jó demokráciáknak nem csak a többséget, de a kisebbséget is tisztelik. Ha csupán egyetlen ember tiltakozna az ellen, hogy adótorony létesüljön a háza mellé, azt sem veszi semmibe. Lehet, hogy a demokrácia a többség döntését valósítja meg – mert nem mindig oldható meg egy konfliktus konszenzussal -, de ez sem jelenti az egyén eltaposási lehetőségét. Kompenzálás, kártérítés stb. szükséges ilyenkor is a többség részéről.

Két szempontból is jobb a helyzet a fentebbieknél. Egyrészt, mert ennyi tiltakozó aláírás valami ellen még soha sem gyűlt össze Veresegyházon. Másrészt pedig, mert nem arról van szó, hogy az egyik oldal mindenképp csak oda, és csak olyan magas adótornyot akar, a másik pedig Veresegyház közigazgatási területén sehol nem hajlamos elfogadni semmilyen technológiai megoldást. (Korábban a Becton-Dickinson ügyben két egymás felé semmilyen engedményt tenni nem hajlandó oldal állt fel.) Itt a konszenzus irányába is történhet elmozdulás.

A tárgyaló feleknek persze nem szükséges kiteríteni az összes kártyáját, de az ÉVE részéről mégis azt javasoljuk, tegyék ezt. A konszenzus elérése másként nem megy. S ha nem egy, hanem több tárgyalás elé néznek, se restelljék az elért eredményeket, ígéreteket írásba is foglalni.

Másként szétfolyhatnak és eredménytelenül végződhetnek a megbeszélések.